Ági&Lackó – az a hajnal

Lassan két éve. Két éve, hogy ez a páros leült nálunk a kanapén.
Én nem vagyok gyors, ők viszont nagyon azok voltak. Másfél évvel korábban jöttek. Úgy, hogy meg sem nézték, hogy hol tart a mai esküvői fotózás, mi van a piacon. Mikor ezt meghallottam, haza küldtem őket. Mi van, ha ennyi idő alatt megnézegetve a kollégákat kiderül, nem is az én képeim azok, amelyet kerestek?
Pedig egy olyan ötlettel jöttek, amit imádtam az első pillanattól. Egy fél évvel előtte tettem fel ezt a bejegyzést. Azt hittem ezért találtak meg engem. Mert ezt olvasták. De nem. Mind a ketten az éjszakában dolgoztak akkor már évek óta. A hajnal rendszeresen érte őket együtt. Imádtam az ötletüket, az energiájukat, a lelkesedésüket, de úgy váltunk el, nézzenek szét, hogy tényleg azt keresik-e, amit én tudok adni.
Három hét múlva hívtak, hogy igen, nem változott a döntésük. Majd az esküvőjükön bevallották, hogy nem is néztek meg senkit, csak vártak három hetet. Ám ott már ettől csak még jobban kedveltem őket.
🙂
Tavaly nyáron vendégkönyvhöz fotóztunk róluk egy jó kis sorozatot. Csak hogy mégse teljen el első évünk nyomtalanul. Ez volt az.

Már nem is tudom, mióta halogatom ennek az anyagnak a felrakását. No, nem azért mert ne vártam volna, hogy felkerüljön. Hanem tudtam, hogy rémes lesz csinálni a slideshow-t. Mert túl sok képet fogok meghagyni úgy, hogy közben az is túl sok amit ki kell hagynom belőle. Szépek, vidámak, éltek a kamera előtt. Laci annyit mosolygott, amit én még szerintem nem láttam vőlegénytől.
Az esküvőjük is sokhelyszínes rendhagyó volt. Színekkel, érzelmekkel, jó arcokkal.
A kreatívjuk meg egy igazi élmény. Ha belegondolok, hogy majdnem elaludtak… 10 perc alatt készültek el. Úgy nézzétek ezt a lányt, hogy ennyi idő alatt varázsolódott ilyenné.
Szaladgáltunk az Erzsébet hídon, felmentünk a Margit hídra, kávéztunk a Mammutnál, aztán még szakmáztunk egy kicsit a pezsgőgyárban.
Itt is nem tudtam, sima képeket rakjak vagy szűrőset? Végül nagyjából az ő kedvenceikre hagyatkoztam és jó kis kavalkád lett így az anyaguk.
Van benne egy részlet, 9 majdnem teljesen egyforma fotóval. Azok a képek arról szóltak, ha valaki feloldódik a kamera előtt, berakom egy sor ronda ernyő közé, csak azt kérem, hogy túrjon bele a hajába és ott van, ahány kattintás, annyi tökéletes kép. Ez az amit mi, fotósok ajándékba kapunk… Amikor semmi dolgunk, csak kattingatunk és sorban születnek a jó ránézni fényképek…