Ez a szmog valahogy rám is rámült. Itt van egy csodálatos anyag, én meg nézegetem, valahogy olyan valószínűtlenné vált. Tuti nem jó, hogy megint elcsúsztam egy évszakkal…
Olyan ez nálam, mint a lakberendezés. Tavasszal fehér lakást csinálnék, könnyed színekkel, ősszel meg ki sem másznék a sötétbarnából jó telt színekkel keverve.
Ám ez van, én csúsztam el, így most még jó két nyári hónap jön a blogon. Mire őszbe fordulunk, szépen eljön a tél is. Ott azonban visszafogom magam, úgyhogy tavaszra visszaállhat egy kellemes egyensúlyi állapot. Mondjuk ez a diszharmonia csak átmeneti, visszaolvasva teljesen mindegy, mit mikor rakok fel.
Ágiékkal amúgy sem szaladnak a dolgok. Másfél évvel az esküvőjük előtt találkoztunk először. Ezt a sorozatot pedig kétszer mosta el az az eső. Így nézve az anyagukat végül is nem tudom mennyire információ ez. Hiszen napsütétses, édes, kedves, szerelmes klippjük lett.
Hogy miért volt ez a sorozat az én kedvemre? Mert olyan volt, mint amit én imádok eljegyzési sorozatoknál. Kitalálják mit szeretnének, hova szeretnének menni, mi szól róluk és nem bonyolítjuk túl. Kedves, emberi, szerethető. Az ő egyik törzshelyük, számomra új volt, izgalmas, hangulatos.
Az esküvői sorozatuk félig-meddig kitalálva. Nem mesélem el előre, de nagyon várom 🙂
Leave a reply