Februárra nagy fogadalmaim vannak.
Közöttük egyik a blogromról szól. Arról, hogy sokat, nagyon sokat fogok írni benne. Ez a bejegyzés abba a hónapba való lenne. Ám ezt nem lehetett halogatni, ma nyitotattam ki, most ülök itt ezekkel az érzésekkel.
Nem tudom mikor kaptam utoljára levelet.
Rendes levelet.
Kézzel írottat, nem számlát, nem levélnek álcázott értékesítési körlevelet, nem képeslapot.
8 oldal teleírva, gyönyörű kézírással. Összeszedve benne fél év történetei egy családról. Egy egykori menyasszonyról, egy egykori vőlegényről, a kislányukról, egy új otthonról, az elválásokról, a barátokról, az új életükről.
Csodálatosan fogalmazva.
Benne vagyok én is.
Tele van tapintható érzésekkel. Tudom, hogy szentimentális vagyok. Ki ne lenne az, mikor ilyen csodákkal van tele az élete?
Olyan sokszor megállok. Aránytalanul többet kapok, mint amit adni tudok…
Oly sok ember van szeretettel, figyelemmel felém.
Valami nagyon jót tehettem az előző életemben…
🙂
Leave a reply