A múlt héten voltam interjún. Eddig sehol nem írtam róla, sehol nem osztottam meg, nem említettem meg, hogy a Hungarian Wedding Gala-n ismét jelölt vagyok.
Próbáltam rendszerezni a gondolataimat. Gondoltam addigra, amikor eljutok oda, hogy erről először beszélnem kell letisztul bennem ez a jelölés.
Tele vagyok ambivalens érzésekkel. Ki ne örülne a szakma jelölésének, bizalmának, elismerésének?
Igen én is örülök. Értékdíj. Olyan megfoghatatlan számomra… Mit is jelent? Milyen értéket teremtettem én? Vagy milyen értéket közvetítettem?
Itt a hivatalos megfogalmazás:
„Az év esküvői szolgáltatója értékdíjat az esküvő szakmán belül bármelyik ágazatban tevékenykedő személy / cég elnyerheti. Ennek alapja, odaítélésének legfőbb érve, hogy adott évben ki tett a legtöbbet a magyar esküvő szakmáért, annak minőségjavításáért, marketingjéért, a magyar esküvőpiac népszerűsítéséért, akár idehaza, akár külföldön, ki az, aki saját szakterületén, munkáján kívül a tágabb értelemben vett szakmát is támogatja, segíti.”
Amikor megkaptam az értesítést, hogy jelölt vagyok, tisztán azt hittem, hogy az idei nagy szívügyem, a Jótékonysági esküvő kapta a jelölést.
Így amikor megnyitották a jelölésekre a szavazást meglepődve láttam, hogy az én fényképem van ott, semmilyen hivatkozás a kezdeményezésre. A szokásos módon, hirtelen nekiestem a szervezőknek, legalább a fejemet cseréljék át a logora.
Ekkor magyarázta el a kolléga, nem csak a Jótékonysági esküvő szerepel a nevem mögött. Hanem az oktatások, találkozók, zsűrizés.
Itt álltam meg először és kezdtem el igazából gondolkodni az egészen. Hogy mennyi mindenbe folytam bele idén:
- volt egy Bajuszbulink a szakmabelieknek,
- volt egy év esküvőfotósa pályázat zsűrizés,
- volt egy Agora,
- volt Lisa&Alex két napjának megörökítése,
- volt egy Jótékonysági Esküvő,
- volt egy egyetemi oktatás,
- volt egy Tanévnyitó,
- volt egy Örömfotózás,
- lesz egy Ellátó.
(2014-re pedig tervezzük a farsangi bulit ismét. :))
Hogy ezek miért értékek?
A farsangon egy együttlét. Kicsit ünnepeljük a holtszezont, örülünk annak, hogy kedveljük egymást, szívesen töltünk együtt egy szombat estét. Nem tűnhet hatalmas értéknek, de szerintem jó dolog az, hogy kollégák munkán kívül is összejönnek, beszélgetnek, táncolnak, jól érzik magukat.
A Pillanart Év Esküvőfotósa pályázaton zsűrizni megtiszteltetés és felelősség volt. Kimondani a véleményt, jót rosszat, könnyűnek tűnhet. Nem az. A képek mögött emberek, érzékeny fotográfusok állnak.
Nem lehet olyan döntést hozni, mely általános tetszésnek örvend. Ám rengeteg díjat osztottunk ki. Nagyon sok kolléga örömében osztozhattam.
Májusban volt egy találkozónk, sokan eljöttek. A pályázatról volt előadónk, volt zene kolléga szervezésében, előadásában, képeket értékeltünk, egy márciusi fotóstalálkozó filmjét néztük meg.
Majd júliusban megjött Lisa&Alex. Két napot voltam velük. Adták a tüneményes egyéniségüket, vitték Magyarország hírnevét.
Augusztusban volt egy Jótékonysági Esküvő. Melyet megelőzött rengeteg egyeztetés, egy licit, majd licitzáró ünnepség, fotózás Benedekkel és anyukájával Melindával.
Majd operatőr voltam a nagy napon Adrienn&Péter esküvőjén.
Ősszel elindult a Szegedi Tudományegyetemen az Új Generációs Esküvőfotós képzés ahol oktathattam.
Szeptember 30-án volt egy vicces Tanévnyitónk, amellyel megnyitottuk a másnapi iskolai rendezvény, beszélgettünk, pizzáztunk, fotóztunk.
Október 1-én pedig volt egy 5 oktatós, sok hallgatós, sok modelles nagy örömfotózásunk.
November 27-én pedig jön az újabb Ellátó, 3 előadással, az Örömfotózás kisfilmjével, zenével.
Értékek? Igen.
Az enyémek? Nem.
A Bajuszbulin társszervező voltam Nagyapáti Isti, Murányi Orsi, Szél Szabina mellett. Volt aki a dekorba segített be, voltak akik a zenét biztosították, a lányok sminkeltek éjjelen át.
A pályázaton egy hatalmas rendszer kis része voltam. A Pillanart erőfeszítése, érdeme volt a meghirdetés, lebonyolítás, kommunikáció, utóélet.
Májusban Szabó Zoltán kolléga adott elő, Kulcsár Bence és társai zenéltek.
Júliusban Lisa és Alex napjait Varga Kovács Timi szervezte meg, bonyolította le, él-kelt vele. Sás Benedek fotózta le az első napjukat.
Augusztusban 29 szolgáltató adományaiból állt össze a jótékonysági esküvő, amely szervezésének nagy részét Nacsa Szilárd bonyolította le.
Az egyetemi oktatást Varga Csaba indította el, járta ki az útját, rakta össze a rendszerét, működteti azóta is.
Szeptember 30-án Nagyapáti Isti adta a műtermét helyszínnek a tanévnyitóhoz.
Október 1-én az Örömfotózásban Beregszászi János, Csigó Gergely, Fekete Lajos, Nagyapáti István oktattak mellettem. Kulcsár Bence fogta össze az egészet a háttérben, Néveri Kati és Vágvölgyi Andi végigasszisztálták a napot, Puha Liza sminkelt, az Iskola adta a helyszínt.
És a legtöbb projektben ott állt mögöttem egy csapat lány is, akikkel évek óta együtt dolgozom. Kriszta, Szilvi, Andi, Andi és Kati adtak hozzá kis és nagy dolgokat. Hallgatták végig a kérdéseket, feladatokat, problémákat, örömöket. Jöttek el ezekből sokra, vállaltak belőlük számos feladatot. Adtak számomra olyan hátteret, amely biztonságot jelentett, bármi is merüljön fel.
Volt történet, mely rejtve zajlott, nem minden jótékonysággal teli esküvő kap publicitást. Az szeptemberi péntek, majd utána páros fotózás napja is tele volt önkéntes munkával, adományokkal.
Van egy sok éve futó jótékonysági egyesület, melybe Pető Szilvia kolléganő lép be helyettem, mikor nem tudok elmenni.
Egyetlen olyat sem tudok mondani, melyet egyedül csináltam volna. Vagy akár azt mondhatnám, én tettem a legtöbbet hozzá. Rengeteg olyan volt, ahol kértem, a kérésemre olyan sokan reagáltak, léptek be, adtak. Név nélkül, háttérben, semmi viszonzást nem várva.
Ez okozza a furcsa érzésemet a díjjal kapcsolatban. Nem én kapom, hanem ezek a (rossz szóval) projektek.
Jó szóval: összefogások.
A sok láthatatlan ember, akik csendben, viszonzást nem várva adnak. Kinyújtom a kezem, megfogják és lépdelnek mellettem, végigviszik az álmokat, terveket, feladatokat. Vagy kérik a kezem, de cserében végig fogják, amíg benne vagyunk a történetben.
Nem tudom, hogy azok, akik jelöltek engem, majd leadták voksukat az értékdíjak mentén mit láthattak, mire gondoltak, mit mérlegeltek.
Bármi legyen is a szavazás végeredménye, én már megkaptam a díjamat. Amikor valaki életén segíthettünk, amikor kollégákat elismertünk, amikor tudást átadtunk, amikor Magyarország jó hírét vitték tőlünk, amikor kollégák jól érezték magukat a rendezvényeinken. Ott és akkor már díjakat kaptam.
Ha most hivatalosan egyben is elismerik, az nem rólam szól.
Hanem erről a sok kezdeményezésről és a benne résztvevő emberekről.
Köszönöm nekik.
Leave a reply