Most ősszel volt egy 5 állomásos utam. Szinte teljesen egymásba értek.
Panama-Orlando-Istanbul-Jerusalem-Bologna volt.
Szerintem mindet meg fogom írni. Nem is rám lenne jellemző, ha tartanám a sorrendet. 😉
Két oka is van, hogy ezzel kezdem. Az egyik, hogy ez teljesen készen van. A másik, hogy ez kötődik a karácsonyhoz.
Tavaly már írtam erről a témáról. Itthon készítettünk egy filmet két szállodáról. Tehát az alap koncepció adott volt. Csinálni egy ugyanolyan és mégis más filmet.
Ugyanaz, hiszen most is két szálloda, most is minden dolgozó, most is egy nap kellett sürűsödjön egy karácsonyi ajándékban.
Más. Mert más országban vagyunk, másik szállodákban, új alkalmazottak, új vezetőség.
Csakúgy mint fotózni, videózni is nagyon inspiráló volt egy új közegben. A maguk módján még a nehézségek is. Például hogyan vegyünk rá a takarítónőket, hogy ne álljanak meg a kamera láttán, ne ránk figyeljenek, de mégis csak valahogyan rávegyük őket egy kedves pillanatra. No a konyhán nem volt ilyen gondunk, az olaszok pontosan olyanok a konyhában, ahogyan élvezik az ízeket. A recepciósoknak sem kellett semmit kétszer mondani. A végén mikor már túl voltunk minden attrakción ami csak eszembe jutott még sajnálták is. Itt is mint idehaza, a management végig kísért bennünket, minden kérésünket teljesítették, vendégük voltunk, nagyon nagyvonalúak voltak az egész forgatás során. Mivel itt nem ismertünk senkit korábbról, így ez nagyon kellemes meglepetés volt. Azt hiszem a kint töltött idő minden óráját munkával, utazással, némi alvással töltöttük. 4 nap, 144 gigányi forgatott anyag, 4 fel és leszállás, 2 szálloda, több mint 80 szereplő, iszonyat mennyiségű zene végighallgatása, állandó ötletelés a film vonalát illetően. Iszonyat fárasztó volt, de mindketten ugyanazt éreztük Anitával, valami olyasmit csinálunk, ami rengeteg örömet ad közben és végeredményében is.
Anita hatalmas munkát végzett a vágás során is. Napokig nem aludt. Azt hiszem ez az egyik amit annyira szeretek a filmekben. Mivel nem tudok vágni, így a csapatmunka alapfeltétel. Élmény volt úgy dolgozni vele, hogy magyaráztam a magam csapongó módján és ő pedig ezt leképzete. Tökéletesen. Meg hozzáadta a saját ötleteit, csavarjait.
Szeretem ezt a filmet. Eddigi legsodróbb, legátgondoltabb filmünk lett. Bár lehet, hogy mindig ezt érzem a legutolsó kapcsán. 😉
Mindenesetre van egy elégedett vezetőségünk, ma pedig volt egy karácsonyi ünnepség, amin bárcsak részt vehettünk volna… A tavalyi hatalmas élmény volt, újra látni a már ismerős arcokat, nézni, ahogyan a filmet nézik. A külföldi munkának ez volt az egyetlen hátránya.
Mindenkinek, aki vállalati környezetben dolgozik, azt kívánom, hogy ilyen közösségek részese lehessen.
Leave a reply