Volt egyszer egy szezonzáró. Miért is van jelentősége annak, hogy szezont zárunk? Hiszen az esküvők nem egy folytonosságot képeznek. Mind önálló, egyedi, önmagában létező. Ezért is olyan egyszerű ezt a blogot írni.
Sáráról és Viliről nem fogok hosszú, tanulságos, fordulatos bejegyzést írni. Mert ők nem így esküvőztek. Bájosak, kedvesek, szelídek, csendesek voltak.
Esküvőjüket is pontosan olyanra szervezték, amilyenek ők. Bensőséges hittel teli szertartás, egy vacsora, kedves játékokkal, tortavágás, majd hazamentünk. Igen, nagyon furcsa tud lenni a magyar átlaghoz képest. Ám ez a legjobb, amikor egy páros pontosan meg tudja mondani, milyenek is ők, hogyan is szeretnének ünnepelni. Senki nem kérdezte, jó-e ez így, mindenki örült az együttlétnek, a két fiatal összefonódó élete ünnepének.
Csodaszép idő volt, az utolsó lágyan meleg hétvége. Anélkül, hogy tudták volna, egy esküvői kavalkáddal, változatos élményekkel teli esküvői szezont zártak le nálam: szépen, szelíden…
És ez alkalommal a zeneválasztással sem volt gondom, tökéleteset adtak. 🙂
Leave a reply