Most egy kicsit csalok. Ezt az esküvői bejegyzést angolul kellene írnom. Hiszen Antoine nem beszélt magyarul. Ám annyira édes volt, ahogyan viszonyult mindenhez ami magyar, ahogyan igyekezte a szavakat kimondani, ahogyan pedig egy Nox koreográfiát megtanult, az pedig igazán egy felénk nyitott fiatalt mutatott. Úgyhogy inkább Editre bízom ennek a bejegyzésnek majd a lefordítását.
Ez a násznép sok esküvős párosomat tartalmazott. Ha lehet ilyen rossz kifejezéssel élni. Ide, egy tavaly nyári esküvő hozott el ide, januárban pedig a násznépből egy páros polgáriján jártunk, majd nyáron Gubbioba készülünk egy másikhoz.
Ahogyan sokan a kamerám elé kerültek, úgy azt is elmondhatom, hogy ebben az esküvőben sok minden volt.
Rengeteg koszorúslánnyal készülődtünk együtt. A hőmérséklet is igen magas volt, szerintem augusztus végéhez képest rekordokban jártunk. Mentünk busszal, lovaskocsizott a páros, hajóztunk, fotóztunk kreatívot két részletben. Vacsoráztunk két részletben, mert közben volt egy látványos tüzijátékunk. A párosunk készült két tánccal is, ami azért volt rendkívüli, mert Edit egy sérülés folytán nem 100%-os térddel csinálta végig.
Volt két szertartásunk, két slideshow-nk, mert a párosnak a barátok is készültek egyel. És szinte minden két nyelven ment, hiszen a társaság valamelyik felének mindig fordítani kellett. 🙂
Szóval nem unatkoztunk, azt hiszem éjjel 3 körül volt a pillanat, amikor a kollégákkal kimondtuk, hogy végeztünk, megörökítettünk mindent, ami történt.
Jó volt látni, hogy egy ilyen nemzetközi csapat, milyen jól érzi magát egy magyar szokásokkal teli esküvőn. Amikor mi elkezdtünk pakolni, a táncparkett még mindig tele volt…
Leave a reply