Augusztus 20.
Nem ez az első év, hogy ezt az ünnepet esküvővel töltöm.
Ha jól belegondolok házassági évfordulónak jobbat kitalálni nem is lehetne.
Minden évben munkaszüneti nap.
Minden évben van tüzijáték.
Mindenki ünnepel.
Piros betűvel írják a naptárban, ami egy feledékenyebb férjnek nyújthat némi segítséget.
Ahol pici baba van, ott valahogy a menyasszony más. Valahogy aznap is megoszlik a figyelme. Aznap is anyuka. Brigire ez aztán teljesen jellemző volt, hiszen Bianka még egészen pici volt. Nem tudom, mennyi lehetett a maximum idő, amíg nem jutott eszébe, hogy vajon otthon mi van a picivel. Náluk lehetett tudni, a fogadás nem fog elhúzódni.
Néha azon agyalok, vajon mitől lesz egy sorozat más, mint a többi. Most nem arra gondolok, hogy tartalmában. Hanem a színvilágára, fényeire gondolok. Ez a sorozat tele van fénnyel. Végig. Valahogy abban úszott minden. Otthon, a templomban, azon a pár képen amit a végén fényképeztünk. Van valami tisztaság benne. Hogy a baba hozta-e, vagy Brigi stílusa, vagy csak így alakult. Ki tudja, de talán nem is fontos, csak az, hogy ők ilyenek.
Babaillat keveredése a szerelem ünnepével, ez is lehetne az alcím…
Leave a reply