Nem is tudom mi ütött belém, hogy előszedtem ezt az anyagot. Talán mégis tudom. A rendrakás. És Adrienn, meg az ő hétfői telefonja, mely velem lézeng az elmúlt napokban.
Már hetek óta témáztam rajta.
Megírjam?
Ne írjam?
Ma végül is amikor hozzányúltam az anyaghoz, hogy lerakhassam a mentett anyagohoz, hirtelen jött az érzés. Köztes megoldást választok. Megírom, de nem teljes mélységében.
Búcsúzunk. Egy nagy szerelemtől.
Öregszem, tapasztalok, változom. Oly sok mindent megéltem a párok által, a szerelem annyi szintjét, annyi színét, annyi árnyalatát, hogy próbálok nem lázadni. Nem lázadni az fájdalom ellen, melyet ennek az anyagnak összerakásakor érzek. Hétfőn vált hivatalossá, hogy nincs tovább. Nekem most, hogy újra belemerültem.
Gyönyörűek, tehetségesek, szeretnivalók. Kívánom, hogy hamarosan újra tudjanak teljes odaadással szeretni.
Leave a reply