Évekkel ezelőtt egy kislány születésénél jelen voltam. Az egy igen egyszerűen indult szülés volt, ám rengeteg izgalommal, komplikációval zajlott végül le. Aki olvassa a blogot, tudja, hajlamos vagyok mindenbe végletekig belevonódni. Egy gyermek születésénél meg sem próbálok ellenállni ennek. Ám a tehetetlenség, a pánik a nagy boldogság mellett olyan intenzív volt, évek teltek el, mire úgy éreztem, képes leszek egy ilyen történetnek ismét megörökítője lenni.
Zsuzsiról és Ádámról nem is olyan régen olvashattatok. Zsuzsi harmadik gyermekét várta. Ádám pedig szülész-nőgyógyász. Lehetett tudni, vagy legalábbis úgy vártuk, hogy ennek a babának a születése olyan lesz, mint amit mi nők álmodunk. Így mikor először felmerült, hogy én is ott leszek, örültem. Tudtam, nem lesz kapkodás, nem lesz ‘nem tudom mi történik’, nem lesz emésztő félelem.
Sokszor tervezünk és másként írja meg a sors. Ám velük megélni, átélni, olyan volt, mint a filmeken.
Tele volt izgatott várakozással, érintéssel, szerelemmel, aggodalommal, türelmetlenséggel. Mindebből annyi, ami talán soha máskor nem tapintható ilyen intenzíven.
Zsuzsit évek óta ismerem. Minél többet látok belőle, annál jobban szeretem. Nem is tudom, hogy meg tudom-e fogalmazni mit érzek. Olyan közel engedtek magukhoz, melyre nem tudom, hogy én képes lennék-e valakivel, aki nem rokonom, vagy ezer éves barátom. Nem láthatatlan fotósként voltam jelen. Beszélgettünk, hozzájuk érhettem, rámnéztek. Megajándékoztak. Részese voltam gyermekük születésének, az élet legnagyobb csodájának.
Nem vagyok tapasztalt szülésekben. Ám mégis hiszem, hogy Zsuzsi kivételes volt. Olyan méltósággal, olyan szelídséggel szülte meg ezt a gyermeket, amelyet elképzelni sem tudtam, hogy létezik. Olyan tartása, akaratereje volt, mindezt olyan lágysággal ötvözve, hogy egyik csodából estem a másikba. Ádámot már láttam szerelemmel viselkedni, ám most ez a kör bővült. Apa-fia első közös perceit végignézni is nagyon megható volt. A nagypapákkal bővülve 4 férfi első közös pillanatai. Nem lehet jól leírni. Talán nem is kell, ezek olyan tiszta, erős érzések, melyeket mindenki szavak nélkül ért.
Köszönöm.
5 hozzászólás
Nagyon jó slideshow, szép ízléses sorozat. Nehéz téma ez. Pont 14 hónapja DECEMBER 13!!!-án szembesültem ezzel. Az meg külön öröm, hogy hasonló dolgokat láttunk meg Timi. Gratulálok a kis csöppség szüleinek, és persze minden jót a kis törpének is!
Wellcome on board!
🙂
És nem hiányzik, hogy nincs rólatok egy ilyen sorozat? Nem tudom, hogy a mai agyammal vajon én megkérnék-e bárkit, de az biztos, hogy komolyan elgondolkodnék rajta 🙂
Gratula, gyönyörű képek! Csak az a „hagyma” ne csípné folyamatosan a szemem! 🙂
Nem biztos hogy tudnék vállalni ilyen sorozatot, beázna gépem, vagy nem látnék semmit a keresőben!
Nálunk az első kettőnél nem volt még modern technika, filmes rendszerek meg nem nagyon tudtak ISO ban olyan értéket amivel vaku nélkül lehetett dolgozni, a harmadiknál már készültek fotók, érdekes élmény visszanézni, és a gyerekeknek megmutatni. De valahogy mindig ez a „hagyma” ! 🙂
Jó egészséget a babának és az egész családnak!
Gratulálok,megható képek!
Jó egészséget,és sok boldogságot kívánok az égész családnak!
Megkönnyeztem..