Július 1-e, pénteket írunk. Le vagyok maradva a sorozatokkal, ám ez még nekem is nagy visszaugrás. Vártam egy fotózást, a történet zárását. A kreatív súlya mindig a pároson múlik. Dettiékkel egy sok helyszínes, külön napos kreatívos fotózást terveztünk. Sok színt, sok témát, vizuális kavalkádot álmodott Detti. Ám úgy tűnik, náluk már így maradunk. Azzal a 20 perces kreatívval, amit nagy nehezen beleszorítottunk a napjukba. Viharos szélbe, nagy rohanással, azzal a tudattal, hogy még folytatjuk.
Nem mindig fontos a kreatív. Az, hogy milyen helyen áll, a pároson múlik. Valahogy mostanában sokszor érzem azt, az esküvőben rejlő pillanatok sokkal többet mesélnek, míg a kreatív egy álom, melyet együtt megálmodunk. Időben és térben oda, ahol a páros életre kelhet. Velük azért éreztem befejezetlennek, mert sokat terveztünk, de végül úgy besűrűsödött minden, elfutottak a hónapok, hogy csak úgy elmaradt.
Mondtam is Dettinek, furcsa volt slideshow-t készíteni. Egy túl hosszú (az esküvő minden részlete adta a hangulatokat) és egy túl rövid, melybe sok hasonló kép is bekerült. De nem kesergek, nincs is miért.
Volt egy csodaszép menyasszony, hatalmas mosollyal, teli élettel, szerető vőlegénnyel, családdal, vidám barátokkal és egy édes közös gyermekkel. A kutyusról pedig ne is beszéljek 🙂
Kétes volt az időjárás, ám végül csoda felhőket, nagy szelet kaptunk, amit egy ekkora fátyolnál annyira szeretek. Olyan gyorsan szaladt el a napjuk, pont, mintha a szél fújta volna el. Jó, hogy ez mosoly megmaradt nekem…
Leave a reply