Már régen is olvastam a nászriporter blogot. Ami aki esküvőben él, annak nem információ. Így amikor egy kecskeméti esküvőre megérkeztem és a terembe felszaladva összefutottam terem közepén a káoszban álldogáló dekorossal (csúnya név), egyből tudtam, hogy olyat fogok látni, amelyet a szakma jegyez.
Vannak emberek akikkel az első találkozások beégnek. Vele is így volt. Szilvia éppen azon gyötrődött, hogy mi legyen a sötétítő függönnyel. Amit én észre sem vettem, de igaza volt, agyonnyomta a teret, amelynek egyébként sem sok előnyös tulajdonsága volt. Ahogy tipródott a káosz közepén, hogy leszedje-e, az valami egészen mást jelzett. Ugyanis leszedni egy tucat függönyt lehet, hogy nem tűnik nagy munkának, ám vasárnap reggel visszapakolászni, nos az nem esik jól.
Az esküvő indult, vele a sodrás, ám a döbbenetet sosem felejtem el, mikor visszaértünk a terembe. Azt amit oda varázsolt, ahhoz hasonlót sosem láttam még. Térben, fényekkel, varázslatosan díszített. Attól az esküvőtől számítva elfogult vagyok, igazi rajongó. (A függönyt persze leszedte :))
Innen már csak visszanézve látszanak jól a kapcsolódási pontok, melyeken végignézve szinte egyértelmű az, hogy büszkén újságolhatom én is (a nászriporter blogban már fent van), hogy csapattagunk lett. A visualime egy 1 éves csapat, mely alakul, változik, egyenlőre igen sok energiát adva nekünk. Még sokat fogok írni róla.
Emlékszem, mikor végül már nem bírtam és rákérdeztem, hogy döntött, csatlakozik-e hozzánk. Olyan boldog voltam. Tudom, hajlamos vagyok arra, hogy túlérzelgősködjem a dolgokat, de kicsit olyan volt, mikor az egyik ovis megkérdezi a másikat, hogy lesz-e a barátja és igenlő választ kap.
Idei utolsó közös menyasszonyunk (Évi – róla is sokat fogtok még olvasni) írta nekem, hogy nagyon örül, hogy hivatalosan is bejelentjük, de számára ez nem volt nagy újság. Szerinte-neki már eddig is egy csapat voltunk.
A bejegyzés időzítése pedig a névnapja, nagyon boldogságosat!
Húgommal egy néven, velem egy évjáratban, de már nem ragozom a metszési pontokat…
Comment
Ó, hát nekem is egycsapat érzésem volt már a dinnyetemetésen is!.-) de így még jobb!