Ma két kreatívot egyszerre rakok fel. Azért, hogy megmutassam, mennyire nem rajtam múlik milyen is lesz egy sorozat.
Andrea klasszikusat álmodott. Turai kastélyt, nagy ruhát, elegáns képeket.
Számomra a Turai kastély már nem egyszerű helyszín. Kétségkívül az egyik legszebb. Ám már sokszor jártam ott. És nehéz nem belelépni azokba a beállításokba, melyek jól működtek, melyek tetszettek. Itt jön be a kérdés. Mi a fontos? Mindig újat fotózzak, vagy akkor ott az adott pillanatban a legjobbat? Lehet, hogy ez nem mindenkinek kérdés. Ám számomra az új felfedezése olyan kényszer volt idén, amit hosszú távon helyre kell rakjak magamban. Mert nem létezik annyi új helyszín, amennyit én ne lennék képes befotózni. És az is valahogy természetes, hogy a kastélyba hasonló stílusú menyasszonyokkal kerülök, hiszen ez áll nekik jól.
Minden kérdőjelem eltűnt, amikor Andi megkapta a képeit. Akkor jöttem rá, hogy kár volt ezen agyalnom. Hiszem ami számomra legfontosabb, az tökéletesen sikerült. A menyasszonyom boldog volt, olyan emailt írt, amelytől én is. Számára minden kép új volt, róluk, az ő szerelmükről szólt.
Leave a reply