Önző címet választottam a bejegyzésükhöz. Hiszen az esküvőjük nagyon is a jelenben játszódott. Én utaztam vissza az időben. Miskolcon jártam egyetemre. Mint oly sok mindent, ezt az élményt is megszépítette az idő. Ami ma is élő része az ott szerzett élményeimnek az a házasságom. Azoknak az éveknek köszönhetem azt, ami ma is az egyik legmeghatározóbb része a lényemnek. Esküvőzni abban a városban, ahol éltem abban időben mikor férjhezmentem különleges volt. Jó érzés volt visszamenni és nagyon örültem a külön napos kreatívnak is.
Bár Annettel és Péterrel már jócskán benne voltunk az őszben, szép fényeink már kora délután is megvoltak mégis a vasárnapi fotózást választottuk. Olyan helyszínlistájuk volt, melyen ruhára vigyázva fotózni vétek lett volna.
A lagzi is élmény volt, sok (táncos kedvű) fiatal, közöttük ‘régi’ kedves párom már pici babával, zenekar, kiket hallgatni öröm volt. A rendhagyó menyasszonylopás a szomszédos vidámparkba is élmény marad. Az eszetlenségem, hogy már a nem színjózan dodzsemező násznép között szaladgálok is majdnem maradandó élményt adott 🙂
Ez a kreatívért hálával tartozom a párnak. Olyan helyszíneket intéztek, melyekre bármikor szívesen visszatérnék! Nem beszélve arról, hogy mikor azt mondtam, hogy azok a ronda, koszos csövek közé be kellene mászni, nem kérdezték, miért kínzom őket, csak vették az akadályt és másztak 🙂
Leave a reply