Anitáék voltak szeptember utolsó párosa. Emlékszem viszonylag későn találkoztunk, már egy idei párossal is volt aznap találkozónk, tehát jócskán benne voltunk már a szezonban. Tomi az a vőlegény volt, aki elbizonytalanít. Számára a fotók nem voltak fontosak. Nem csak az esküvői fotók, hanem úgy a fotók általában. Azt mondja, hogy a nyaralásuk képeit sem nagyon nézi át. Így nem is tudtam, hogy mit várjak tőlük, mire számítsak. Anita azonban nagyon szeretette volna, ha én fotózom, Tomi pedig azt, hogy Anita boldog legyen, így ezt a napot én kísértem végig. Ha Tomi nem szereti a képeket, most kapott belőle, elmondása szerint 3x nézte végig az összes képet, hogy le tudják válogatni előhívásra, albumba. Lehet, hogy erre az évtizedre elhasználtuk a képnézegető kvótáját 🙂
Ahogyan végignéztem az képeiket leginkább a lendület maradt meg róla. Sok fiatal, sok energiával, ahogyan a vállukra kapták a vőlegényt és meglátogattuk a környékbeli kocsmákat…
Amikor a menyecsketánc után elpakoltam a táncpartkett még teljesen tele volt, a buli teljes tetőfokán volt, pedig akkor már több bulifotót csináltam mint általában, hiszen addig is pörgött a buli…
Egy apró tanács kollégáknak. Ha a menyasszony versenyszerűen futott, van rá esély, hogy a helyszín és a templom között le fog sprintelni téged…
Leave a reply