Ez a karácsony olyan volt mint a karácsonyok kell legyenek. Tele szeretettel, odafigyeléssel. Várakozással, énekekkel, öleléssel, örömmel.
Mégis nagyon más volt, mint a karácsony melyeket én élek meg. Az, hogy ilyenkor a családunk szeretete vesz bennünket körül számunkra természetes. Ezeknek a gyermekeknek ez kimarad az életükből. Vajon mennyire tudják ezt elfogadni? Vajon mennyire nehezek a hétköznapjaik? Vajon milyen lehet a szülő feltétlen szeretete nélkül élni a napjaikat? Erre a pár órára mindez eltűnik. Mert volt néhány ember, aki felnézett a rohanó világban. És egy kicsit segített. Havasi Zita kezdeményezésére, hívó szavára, immár negyedik éve sokan megmozdultak. A tiszta, hívó szó sok ajándékot hozott, az órákon át tartó szervezés pedig a végén sok örömet. Ami különleges volt, hogy a gyerekek által kért dolgokat mind megvették. Mindenkinek pontosan azt, amire vágyott. A korcsolyát, az ostort, a babát, a gördeszkát és sorolhatnám a rengeteg ajándékot. A gyermekotthon teljes kívánságlistáját teljesítették.
Tudom, hogy a hétköznapok nehezek, hogy ez csak egy ünnep. De ha mindenki kinyitja a szívét és csak egy kicsit próbál segíteni a környezetében a rászorulókon, sokkal jobb lesz ez a világ.
Sajnos a mi oktatásunkba a jótékonykodás nincs beleszőve. Sokféleképpen lehet segíteni. Én is felnőttként tanultam meg, hogyan tehetek rendszeresen egy keveset azokért akiknek szükségük van rá. Köszönettel tartozom azoknak, akik évekkel ezelőtt megmutatták nekem, hogyan segíthetek a mindennapokban. Ami a furcsa, hogy úgy kellene érezzem, hogy adtam. Azonban minél többet töltök ilyen jellegű feladatokkal, annál jobban érzem, hogy bár adok, a végén mégis csak én kapok…
Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
Leave a reply