Talán nem túl logikus Izraelbe menni két amatőr fotóst oktatni. Nekem viszont teljesen jó ötletnek tűnt. Egyrészt egybeesik az utazási kényszeremmel, főként, hogy az itteni esős márciusi hétből a napsütés, 20 fok várt. Tehát teljesen indokolt volt 3 napos oktatásra kirepülni.
Már nem is tudom, hogy hány éve tanítottam először. Ám ez volt az első alkalom, hogy kezdőket. Van egy vicc a székely bácsikáról, akit felvisznek a vadászrepülővel. Nem idézem, mert körbeírva nincs értelme, szó szerint meg nem igazán való ide. 😀 A vicc lényege, hogy a bácsinak volt egy-két elképzelése mi vár rá, aztán csak történt olyan, amire sosem gondolt.
Miért nem tanítottam kezdőket eddig? Valahogy nem gondoltam, hogy élmény lesz a blendét, záridőt, isot, tartományokat, átfogásokat magyarázni. Újra meg újra. Ráadásul nagyon esküvő specifikus tudásom van. Meg nem is tudtam, hogy modell nélkül az épületek, bokrok meddig szórakoztatnak el bennünket.
Az első meglepetés az volt, hogy milyen gyorsan kikerültünk az óvodából, a technikai specifikációkat sokkal gyorsabban vették, mint azt gondoltam. Hamar eljött a komponálás, vele a gyakorlat. Amit úgy terveztem, hogy egymást fotózgatva csinálunk majd, én meg magyarázom nekik, mit miért úgy, ahogy teszem.
Kb. az első helyen beleszaladtunk a zászlókba, így vonalakba, ugrálásba. Fújt a szél, tudtam merre kell mozdulni vele. Azzal is sokat lehetett spórolni, hogy tudtam merre forduljak.
Úgyhogy szépen türelmesen beálltam a másik oldalra. Nagyon nehéz egy pózban ennyi ideig nyugton maradni. Az ugrálás hagyján, de itt volt, hogy csak a kamerába kellett néznem. Eddig is tudtam, hogy ettől pár perc alatt türelmetlen leszek, így aztán órákon át pózokban hosszú percekig kitartani dolgokat más hozzáállást igényelt tőlem. Ám így tanultak és ez a legfontosabb az egészben. Most aztán annyi kép van rólam, mint talán sosem. Februárban a szülinapomon készült egy glamour sorozat (Timi a megmondhatója, hogy mennyit tudtam egy szögben nyugodtan bennemaradni), itt Izraelben meg egy sétálós, bóklászós. Kicsit tömény így nézni őket, saját magamat a saját oldalamon, de ez az egy módja van, ha meg akarom mutatni, milyen ügyesen haladtak a lányok, milyen képeket csinált két olyan fotós, akik elször komponáltak szabályokkal, tudatosan.
Mondjuk ha ezt tudom, tuti kisminkelem magam, de végül is így este photoshopban egy képen megmutattam, hogyan lehet utólag megtenni. Azért nagy mázli, hogy hozzám sminkkel érkeznek a lányok.
Itt a vonalakat tanulták, az egyik legnehezebb volt nekem annak idején.
Itt ugyanarról a helyről kellett két teljesen különböző látószögön megoldani.
Ez volt az egyik kedvenc helyem. Itt már nagyon szerettem volna, ha egy menyasszony is a környékünkön van és nem rám pazaroljuk ezt a remek geometriát, fényt, texturát.
Másnap már tudtam, mi vár rám, már szinte természetes volt, hogy mindenféle pózokba tekeredek. Ezek a helyszínek mind sétányi távolságra voltak a házigazdánk, Zsófi otthonától. Hát nem lennék pánikban, ha egyszer itt egy páros akadna a gépem elé…
Judittal teljes szerepcserében voltunk. Annyi sok év alatt hányszor is mondtam el neki, hova, hogyan álljon, nézzen. Most aztán a másik oldalon mosolyoghattam a kövek között. Sokkal szórakoztatóbb ott fent irányítani, ahol ő áll.
Azok a bizonyos vonalak. Keretek, harmadolás, ellenpontok. Némelyik képnél azt éreztem, hogy nem is a kezdő oktatásban vagyok már.
Feladat: használjuk a szemetet kreatívan. Megoldották. 🙂
Szilutett. Pipa.
Szél, napsütés. A természet elemeinek tudatos használata.
Vonalak, napfény, fura képek.
Színek.
Szögek tudatos megválasztásával egy tusoló vízcseppei más értelmet kapnak.
És persze őket érdekelte, hogy lehet állatot, növényt, teret, elemeket fotózni. No ebben a témában nem vagyok valami jó. Nem keresem, nem áll rá a szemem, nem jut eszembe. Amit megkérdeztek, arra volt válaszom. Az szinte biztos, hogy ebben a témában az oktatásuk hagy kívánnivalót maga után.
És a végén egy elmaradhatatlan selfie. 😀
Tanulság.
Kezdőket is élmény oktatni. Hatalmas utat lehet bejárni velük tudásban 3 nap alatt. Velük esténként átnézni a képeket, elemezni triplán hasznos. Annyi mindent tudnak befogadni, annyit fejlődnek rövid idő alatt, amit sosem feltételeztem.
Ehhez hozzárakjuk a napsütést, a fantasztikus ételeket, a csajos időt, hát igen, nem álltak rosszul a csillagjaim márciusban. 😉
2 hozzászólás
Van amiben eddig még sosem csalódtam….Timi blogjában. Ha látom, hogy új bejegyzés van, elfog az izgalom. Tudom, hogy jó lesz, de hogy milyen újdonssággal rukkol elő már megint ez a csaj, az mindig meglepetés. Timi, tudod, hogy mit gondolok rólad, nem titok, egy csoda vagy, de az, hogy beálltál a kamera elé fotózást tanítani….sose gondoltam volna. „Az a legnagyobb győztes, aki önmagát legyőzi…” és most úgy gondolom te túltettél magadom, minden szorongásodon, bizonytalanságodon. Februárban gyönyörű nő voltál, most pedig ízig vérig gyönyörű fotós és csodálatra méltó tanár. Emelem kalapom….
Drága Rita! Gondoltam, megint írom, hogy elfogult vagy. 🙂 De igazából inkább csak azt írom, hogy köszönöm. Nem lehet hozzá(d)szokni. 🙂 Puszi