Nemrég megint beleszaladtam Virág magával ragadó mosolyába. És gyorsan visszamentem ebbe a réges régi fotózásba, ahol összeszedtem egy kis hangulatot a nőből.
Azt hiszem olyan ez a lány, mint a lányom. Csoda mosolya van, imádja az állatokat és valahogy arra amerre ő jár, mindig süt a nap. Ez azokra olyan tisztán jellemző, akiknek a lelke gyermeki. Kortól függetlenül.
Ők az egyszerű dolgokban is egyből megtalálják az örömet. Valahogy minden nap olyan alapvetően jól indul. A rossz dolgokat elengedik, csak simán jó a környékükön lenni.
Virág nagyon értette, mit kell hozzáadjon, hogy a képek életre keljenek. Nem kellett neki semmit magyarázni. Az állat hadsereg adott volt. Ez az Alice Csodaországban viszont nekem is meglepetés volt. Ami októberben (nem 2013) már duplán számít. 🙂
Leave a reply