Panamából hazafelé útba esett Orlando. Mondjuk New York nem volt a leglogikusabb átszállási pont.
Míg Európában meggondoljuk, hogy repülgetünk-e két órát, az Államokban ez valahogy természetes, hogy 4 óra repülési távolság a szomszédban van.
Sarah az egyik legmeseszerűbb történeteim egyike. Vannak képsorok melyek beégnek. Ahogyan ő végisétált abban a ruhában abban a teremben. Ahogy odalépett Jason-höz és megcsókolta. Mintha egy filmet néztem volna.
Annak másnapján született a Bahamákon egy eljegyzési sorozat, éppen két nappal a leánykérés után.
Majd tíz hónappal később egy esküvő, melyet egy kérdőjeles „páros fotózás” követett. Miért is kérdőjeles? Mert ugye a vőlegény nem jött el. Ami megrajzolta a kapcsolat ívét.
Így az a lány, akihez most visszatértem, már nem az a lány volt. Egy egyedülálló anyuka, egy új kapcsolatban. Egy tüneményes kislány anyukája, nehéz hónapokkal a háta mögött.
A mi munkánk olyan rózsaszín. Vagyis ez a szín kicsit elcsépelt. Hívjuk inkább púderrózsaszínnek. Lágy, krémes, könnyű belemerülni, minden mennyiségben működik.
Olyan pontokon kapcsolódunk életekbe, ahol rendkívüli energiák vannak jelen.
Ritka ez, mikor visszalépünk sorsokba és ott fájdalmat találunk. És nem keveset. Zavart és kérdőjeleket.
Sarah egy másik földrészen van, mégis érzékelhető távolságban. A facebooknak kétségtelen előnye. Láttam mikor ment a kórházba szülni, figyeltem Ally első képeit.
Vagy ott a pillanat, amikor én képjavítás közben, ő meg mosogatás közben a skypeon ragadtunk.
Voltak ismerős pontok, szülők, testvérek. Ám ott volt egy baba, egy új szerelem, egy hugi, akire alig ismertem rá.
Beköltöztem egy családba, hétköznapokba, babáztam, aludtam, valaki más életében éltem. Jót tett nekem. Lelassultam, távoli lett az itthoni pörgés, elmosódtak a határidők. Volt csodálatos idő, etettem, altattam egy babát, voltak átbeszélgetett esték, kutyasétáltatás, ajándék ruha lányom első báljára, volt Peacan saláta a Wendy’s-ből. Hogy ezek a dolgok itthon is megvannak?
Igen, de nem egy olyannak, aki gyakorlatilag klasszikus munkamániás. 😉
Leave a reply