Egy rövid magyarázat a fenti képhez. A neve őskáosz, Vica adta, holtfáradtan. Nem ez a legszebb képem erről a napról. Ám mutatja, micsoda munka van, ilyen szépségek alkotásában. Ott a nagy térben elvesztek az asztalok, a ládák, a székek, a rengeteg doboz, bőrönd, kép és még sorolhatnám. Szerencsére képek sokkal szebben írják őket le, mint ahogyan így sorolom.
2:1
Nem szoktak az ilyen dolgok működni. Legalábbis nem 3 órában. Hogy két fotózást csináljunk meg egyszerre.
Már nem is tudom mi volt előbb. Tündivel a beszélgetés, hogyha újra virágzanak a fák, akkor megyünk, vagy Vica és Niki katalógusának, vagy nem tudom minekisnevezzük fotózásötlete.
Azt tudtuk, a tárgyak, bármilyen szépségesek is, életre csak menyasszony és vőlegény közelében fognak. Így lett a kettő egyé. Egy csodálatos délutánná együtt, a napsütésben a hófehér fák alatt. Már harmadszor kerültem oda, ám ahogyan az első kettő teljesen más volt, lett ez is egy teljesen új. Tünditől és Viktortól, Vica és Niki kreativitásától. Nem hogy évente elviselnék egy ilyen fotózást, hanem szerintem hetente bele tudnék egy ilyenbe merülni. Szeretem a sok lágyságot, az ezer apró részletet, a finom mozdulatokat az egyedi tervezés között, mögött.
Macaron, vintage, cseresznyevirág, csipke, napsütés, meleg, soroljam még? 😉
A 2:1-ben slideshow-ban 1+1 left, főként hogy bizonyítsam, sikerült 3 órában a két dolgot egyszerre megcsinálni úgy, hogy egyik esetében sem érzem, valami elmaradt volna…
Arról, hogy ezekhez az egyedi szépségekhez hogyan lehet hozzájutni, arról pedig még hamarosan írni fogok még. 🙂
Leave a reply