Timivel beszélgettük hogy milyen érdekes lenne ha én is összeszedném a gondolataimat Toszkánáról. S bizony már napok óta vergődöm. Szeretk írni, őszintén megfogalmazni, s ez az utazás olyan összevisszaságban volt a fejemben, hogy csak na!
Mert pl. Timivel ellentétben én soha nem szerettem a buszos-csoportos utakat, hiszen egyéni útjaim szabadsága hiányzik belőle. Ha egyénileg utazom ezt az utat, akkor leragadok három napra Lucca óvárosában az fix. És csak figyelek és létezek. A magam nagyon lassú mégis eseménydús (azaz inkább gondolatokkal zsúfolt) módján… Úgy fotózok mint vmi radar, ami a hangulatokat fogja fel észrevétlenül… De ehhez privát idő kell! Egy ilyen helyzetben abból nincs sok.
Ugyanakkor az Életet egy folyamatos tanulásnak tekintem, amiben azért vannak új és új dolgok, hogy megtanuljam azokat megélni! De legalább kipróbálni, belemerítkezni:-), felnőni egy-egy feladathoz, meglátni különböző nézőpontokat. Fejlődni. (Több kevesebb sikerrel:-D.)
Emlékszem 2008-ban telefonálgattam először, hogy én szeretnék profi esküvőifotósoktól tanulni, van-e tanfolyam, ahol komoly oktatókat lehet hallgatni? (Nem volt!) Minden létező esküvő előtt álló barátot és rokont végigkönyörögtem h hadd koslassak Velük a fotózáson. Minden alkalmat megragadtam h hallhassak, láthassak, tanulhassak… Csak azért mert akkora élmény volt látni a fotósok szakmai rajongását és a profizmust (szerencsés esetben)…
(Timi ezt ne olvasd:)
És akkor tessék:-))) itt van nekem Toscana Jaksa Timivel, Szipli Tomival, Víg Lacival….
NO COMMENT!
És ennyit erről, mert ez itt nem a reklám helye, csupán az én nagyon privát mindig rózsaszín szemüvegem.
Az első két nap fáradtságot sem éreztem úgy pörögtem… A busz lerobbanásában csak az volt rossz h nem tudtam segíteni. Amúgy ezeket is a szemlélődés nyugalmával szoktam fogadni, s itt Timiék úgy megoldották a helyzetet mintha tervben lett volna.
A második két napom pedig melankólikus lett, mindenen elérzékenyültem.
Sok-sok werk fotót készítettem, néha meg csak szívtam magamba a tenger sós illatát, az elhangzott szavakat, a lenyugvó nap sárgás fényét, a buszon zsongó jókedvet, az olajfák ezüstzöldjét, a mesés ruhák részleteit vagy a harmatos hajnalokat…
Nagyon köszönöm az Élményeket!
Leave a reply