1. állomás: Panama Polgár Judittal

Tavaly elkezdtem egy 5 állomásos utazás leírását. Akkor tőlem logikusan, az 5. ponttal.
Judittal való utazásokról nem először írok (reményeim szerint nem utoljára). 😀
Vannak ezekben az utakban állandó képletek.
Ott van a sakk, melyet még mindig úgy rögzítek, hogy közben nem igazán tudom, mi is történik. Így aztán, hogy a körülöttem állóktól kérdezgetem, hogy is állunk, az sem újdonság.
Ott van Judit személyisége. Mely bárhová is megyünk mindig pozitív. Egy olyan nő társasága, akinek hozzáállása mindig pozitív, aki képes a jelenben megélni a pillanatokat, aki minden helyzetben képes arra, hogy a jót megtalálja azt hiszem igazi ajándék.
Így aztán ott volt ebben az utazásban az is, hogy gyakorlatilag fogalmam sem volt a helyről, a programról. Azt tudtam, hogy hetekig leszek távol. Szezonzárás előtt elutazni pedig gyilkos. Ha azt mondom, hogy reggel fél5-kor, mikor megjött a taxi értem, még az utolsó mentéseket csináltam a gépemen sokat elárul. A két átszállásos repülőút előtti luxus a tusolás volt. No de ez sem újdonság nálam. 😉

Ami új volt az ország. Panama varázslatos volt. Volt benne Dél-Amerika. Annak a mentalistása, időjárása, hangulata, zenéje, ízei. Abból a legjobb. Volt benne egy kis francia fűszer, amerikai stílusjegyek. Egy igazi kavalkád. Mindezt egy kicsi, önállóságát nem is oly régóta élvező országban. Mi ismét ünnepbe csöppentünk, mely ünnep a függetlenségükről szólt, melyért sok országtól sokféle formában megküzdöttek. Ennek köszönhetően aztán mindig lehet valamelyiket ünnepelni.

Csodálatos volt az esőerdőbe bemenni az indiánok közé. Vagy az új Panama csatorna építési területén végigautózni (Die Hard rajongók írigykedhetnek, olyan filmszerű volt).

És minden nap zuhogott. A hétvégén kérdezte meg Anita (vágó) férje, hogy ez normális volt? Csak mert azt hallotta egyfolytában amíg Anita ebben az anyagban ült, hogy esik az eső. Vagyis szakad. Az esőt latin módon kezelték, mintha semmi sem történne. Végül is nincs is abban semmi rendkívüli, hogy minden nap délutánra jönnek a felhők és a tűző napsütéses kánikulából párás vízfüggönybe megyünk át.

Szóval tetszett nekem ez a Panama. 🙂