Minden decemberi történet egy zárást jelent-jelképez. Valami ami ilyenkorra beérik, összeáll és elmúlik. Elmúlt az idei gála is.
Számomra nagyon másként telt, mint a tavalyi. Tavaly én kaptam egy díjat. Idén viszont átvettem azt a díjat melyet oly sokan kaptak, csak az én nevemre lett gravírozva.
Ha nagyon esküvőben akarok menni, akkor azt mondanám, hogy bárcsak olyan lenne ez az díj, mint a nagy gyengém, az égetett cukortorta. Ami akkor nyeri el teljességét, mikor darabokra törik és mindenki vehet belőle.
Ha a díjam szilánkjai örömet jelentettek volna, akkor most annak a képeit láthatnátok. Ám az üveg darabjaiban nem átadható, így kicsit itt a képeken keresztül darabolnám szét.
Már megírtam mit jelent számomra a jelölés, mit jelent a sok segítő kéz, a kezdeményezések öröme, a csapatmunka. Nem akarom ugyanazt ismételni.
Ez az este szépséges volt, mégha volt olyan társam, aki csak átvitten volt jelen.
Az egyik legnagyobb élmény idén elsőbálozó Melinda és Benedek örömét nézni. A sorsuk még mindig bizonytalan, még nem írhatom meg, hogy mikor is utaznak, mikor is lesz meg az a műtét, melytől oly sokat várunk. Ezen az estén bár ott volt ennek a bizonytalansága mégis inkább azt hiszem, hogy az öröm sokkal nagyobb volt.
Ezt is megértem végre, hogy az, aki a jótékonysági esküvőt a háttérben összerakta kikerült a frontvonalba. Szépen csendben, nem kis energiával már a 2. szervezését elkezdte és ahogy jelenleg állnak a dolgok, azt hiszem erről fogok még írni. 😀
És akkor pár kép a teljesség igénye nélkül azokkal, akik ezt az évet szinte végigkísérték velem. Kati a 20-as évek menyasszonya hazajött. 🙂
Andik 🙂
Ebből a két képből hogy maradtam ki?
Lehet, hogy ezért? 😀
És akkor még egy hatalmas köszönet jár Sás Benedek kollégámnak, hogy számomra lehetővé tett, hogy ezen az estén ruhát húzhassak (nem feketét), hogy együtt lehessek a barátaimmal és a férjemmel. Benedek egész éjjel dolgozott, hogy erről az estéről méltó emlékek szülessenek. 🙂
Mindkét Benedekről is hallottatok már és fogtok is. 🙂
Leave a reply