Annyi mindent tudok írni róluk. Kezdem az elején.
Leül velem szemben egy édes-kedves páros, májusi esküvőhöz képest nem korán. Ahhoz képest pedig, hogy gyakorlatilag a fotóson kívül nem volt meg semmi, későn.
Valahogy nem kapkodtak és mégis minden meglett. Segített benne, hogy Vágvölgyi Andi a háttérben szépen, pontosan, aprólékosan összeszedett mindent. Így aztán úgy alakult, hogy szinte a teljes csapatunk ott lehetett ezen az esküvőn.
Dekorban, videóban, fotóban a visualime csapat örömjátéka volt ez számunkra. Kiegészülve olyan szolgáltatókkal, akikkel együtt dolgozni ajándék. A szolgáltatói kör vacsorája már szinte olyan volt, mint egy baráti összejövetel. Ami nem azt jelentette, hogy nem dolgoztunk, pont ellenkezőleg, sokkal könnyebben álltunk fel. Nagyon inspiráló tud lenni olyan közegben lenni, ahol mindenkinek a szíve is benne van a munkájában.
Nem volt nagy létszámú esküvő. Mégis minden benne volt, ami egy esküvőben kell legyen.
Utolsó pillanatban dőlt el a dekoráció is. Szilvivel ebben nagyon hasonlítunk. Mindig szeretjük megtalálni, hogy mi az a részlet, ami a párosunkról szól.
Valahogy heteken át keresgéltük, beszélgettek velük a lányok, de nem lett meg. Majd utolsó pillanatban elmesélték, hogy a lánykérés Párizsban volt. És innentől olyan szépen könnyedén összeállt. Mondom én, aki csak beleült ebbe a világba.
🙂
Hadd meséljek még Vikiről és Zsoltiról. Soha nem fotóztam ekkora magasságbeli különbséggel párost. A szüleim között sem kevés a különbség, unokatestvéreimnél is van hasonló, ám hozzájuk képest elenyésző. Valahogy így egyenlítődik a ki a világ. Nem hiszem, hogy bármit, ami átlagtól eltér el kellene rejteni, vagy kompenzálni kellene. Számukra ez a természetes és én nagyon örültem, hogy nem kértek tőlem olyan fotókat, amelyek nem ők igazából. Úgyhogy ezt játéknak vettük, van egy két mókás kép, ami csak az ővék…
Nagyon szivet melengető volt velük kapcsolatban a szelídségük. Mindent olyan örömmel vettek, mindent olyan emberi módon éltek meg. Élvezték az apró részleteket, szerettek mindent ami körülöttük zajlott. Semmit nem siettettek, semmit nem vártak el. Egy dolgot nem szerettek, búcsúzni az esküvőtől, a szervezésétől, a hangulatától, a várakozástól, az élménytől. Ennél nagyobb dícséret nem kell nekünk.
Leave a reply