végletek között – Bea és Attila esküvője

Már hónapokkal ezelőtt egyszer írtam erről az esküvőről. Ömlött az eső, szó szerint. Késő este már csak esett, de előtte, amíg érintett bennünket az időjárás, szakadt. Komoly harc volt az elemekkel eljutni a kocsiig. Ezt nem is ragoznám tovább, hiszen itt már írtam róla, hogy mégis mennyire nem számított, hogy kint mi tombolt.

Bea sok meglepetést okozott nekem. Rájöttem, hogy tévedhetek, az emberismeretem pedig közel sem tökéletes. Talán nem is meséltem neki, hogy az első találkozó után úgy jöttem el, hogy talán nem én vagyok számunkra az igazán jó fotós. Bea nagyon hatékonyan, gyorsan szervezett, nála nincs mellébeszélés. Nagyon pontos elképzeléssekkel jött a megbeszélésre. Nem arról van szó, hogy megmondta, milyen beállításokat szeretne, hanem arról, hogy én nem így dolgozom. Nem vagyok sem hatékony, sem szervezett, sem precíz, sem maximalista. A bizalmuk megtisztelő volt, így egy kicsit sodródtam az eseményekkel, bíztam benne, hogy tudok úgy fotózni, hogy elégedett legyen velem, a képeivel, a döntésével. Nem tudom, mikor fogom már kinőni ezt a bizonytalanságot, ami így rendszeresen rámtör…
Mikor a szakadó esővel szembesültem a fentiek alapján nem kell mondanom, hogy egy mélyebb levegőt vettem én is.

Ám Bea minden előítéletemre rácáfolt. Könnyedén vett mindent, ami borította az elképzeléseinket. Élvezte minden percét az esküvőnek. Imádta a kamerát, játszott velem, mosolygott és engem elgondolkodtatott arról, hogy nem vagyok tévedhetetlen.
Sok dolog megmaradt róla, róluk bennem. Ahogyan egymást kiegészítették, ahogyan hozzám viszonyultak, amilyen fontos volt számukra, hogy másoknak örömet szerezzenek. Beának olyan meglátásai voltak, melyekből egyet még elmesélnék itt.
Azt mondta, hogy a sz…r fotós olyan mint a sz…r cipő, annál drágább nincs. Elnézést a szavakért, de úgy gondolom, hogy ez így leírva az pontosan amit én értek alatta. Ha férfiak elsőre nem is tudják miről beszélek, a hölgyeknek tuti nem kell magyaráznom.

Nos akkor itt van az, hogy milyen is lesz egy esküvő, amikor az elemek ellenünk és minden más velünk van.

Ez még egy pici adalék hozzá a véletlenekről.
Bea és Attila tortája számomra új volt, a fehér csoki körítés látványos és finom is volt. Alig egy hónappal később pedig ez a könyv várt rám a reptéren, miközben egy újabb esküvőre indultam…