régi ismeretségek új kapcsolatban

Róluk annyi mindent írhatnék. Az életem már sok ponton keresztezték, hiszen Mariann a szomszédos faluból származik, Lacival pedig egy középiskolába jártunk. Mint annyi mindenkiről róluk sem sokat tudtam, míg 2 évvel ezelőtt egy esküvőn, melyet fotóztam egy párként vettek részt. Mariann azon kevesek közé tartozik, aki földim és mégis tudja, hogy mit és hogyan fotózok.

Ritkán fényképezek ilyen pici esküvőkön, de azon a szombaton tökéletesen passzoltak a délutáni esküvői programomhoz.
Az, hogy a délutáni időponthoz passzoltak azt is jelentette, hogy az Alföldön a semmi közepén kellett, a déli fényben fotózni. A kreatív fotózás mozgásterét tovább nehezítette, hogy Mariann kismama, már akkor mindenórásnak tűnt.
Minden kétkedőnek ajánlom ezt a sorozatot. Íme egy kismama az esküvő előtt, aki hajlandó romos házakban bóklászni, farakások között egyensúlyozni, vizes, saras pipacsmező közepébe bemászni. Pedig terveznek majd egyházi esküvőt, lakodalommal. Eredetileg csak pár képet szerettek volna, de sikerült meggyőznöm őket, hogy érdemes lesz rászánni az időt, utazni, mert ez a pillanat is különleges. Bármit is hoz a jövő, ez a sorozat megismételhetlen lesz. Igaz, a tények szárazak: egy kis ebéd és Tázlár házasságkötő terme. Nekem ott voltak a nem száraz tények: a pillanat, mikor két ember élete hivatalosan összeforr. Persze ne felejtsük el, hogy Rozina a pocakban különlegessé tette ezt a sorozatot. Csak akkor és csak ott…