Amikor először leültünk a találkozón messziről indultunk. Április esküvőt terveztek, a szezon velük indult számomra. Az első verzió szerint minimál óraszám, a kreatívot inkább nem.
Nagyon érdekes volt a beszélgetés nekem. Ők voltak az a páros, amikor először éreztem, hogy már nem vagyok az a hamvas esküvőfotós. Amikor egy ilyen fotózáshoz kicsit asszimetrikusan viszonyuló páros nem megriaszt, hanem szórakoztat. Melinda olyan menyasszony volt, akiket elsőre kedvelek. Könnyed, tudta, mit vár a képektől, milyen fotóst szeretne, ismerte a képeimet.
Gábor más tészta. Soha nem tudtam, mikor beszélt komolyan, mikor viccelt. A kreatív fotózásról (parkos elképzelése volt róla) nemigen akart hallani.
A találkozó velük igazi példája volt annak, hogy miért is fontos leülni egy párral. Mert pár nap múlva hívtak, hogy megálmodták, milyen kreatívra is vágynak, mi lesz az ami róluk szól majd.
Gábor imádja a fényeket, annak is a mesterséges, legmodernebb verzióját. A lámpák melyekkel az esküvőt dekorálták, illetve a kreatívon használtuk, az ő hobbijának szeretett elemei.
Mókás volt, hogy Gábor sokszor mellettem állva világította a témánkat, a menyasszonyt, állítgattuk a fények színét, fajtáját. Ahhoz képest, hogy úgy indultunk, hogy ez nem az ő világa, az egyik legaktívabb vőlegény lett 🙂
Az ő kreatív sorozatuk nem egy hagyományos sorozat, igazi példája annak, hogy mit is jelent, hogy sokkal inkább a pár határozza meg, milyenek lesznek a képek. Én nagyon élveztem, hogy nekik nagyon más igényeik voltak. Azt mesélték, hogy a kreatív megosztotta a közönséget. A legfontosabb azonban megvolt: nekik tetszik.
Leave a reply