Ez megint egy elmaradt, mégis nagyon aktuális bejegyzés.
Kata és András tavaly ősszel esküdtek. Vonyarcvashegyen. Ahol a két nappal ezelőtti szombatot töltöttem, egy új történetben.
Az idei évem valahogy a nemlétező véletlenek folytán úgy alakult, hogy többet voltam-leszek esküvőszervezőkkel, mint szinte eddig az összes évben együtt. Aki ismer személyesen tudja, hogy mennyire szeretem, mikor egy esküvő profik kezében van. Olyanokéban, akik segítik a menyasszonyomat, vőlegényemet abban, hogy aznap tényleg arra kelljen csak figyelniük, ami fontos az esküvőjükben.
Esküvőtől, párostól, szervezőtől függ, hogy mennyit érintkezek egy szervezős párossal. Kata nagyon ragaszkodott az esküvőszervezőjéhez, ami azt is jelentette, hogy nagyon megbízott benne, így velük gyakorlatilag az aznapot töltöttem együtt, ami végig, nagyon jó hangulatban telt.
Az esküvőszervezők nem csak a terhek csökkenését, súlypontok helyes elrendezését jelentik, hanem csapatot is. Mindannyiuknak megvan az általuk preferált szolgáltatói gárdája. Akiket többnyire ismerek. Így nem kell ‘nulláról’ kezdeni egy esküvőben. Mit is jelent ez? Ismerjük egymás ritmusát, szokásait, kevesebb energia fordítódik arra, hogy a szerepeinket meghatározzuk. Az esküvő ha jól szervezett, a szolgáltatóknak együtt lenni-együtt tenni élmény.
Ezt az esküvőt Vágvölgyi Andi jegyezte. Általa Gyenes Szilvia dekorálta. Szente Andi menyecske ruhája volt. Azt hiszem ez volt a sok pont egyike, amikor eldőlt, hogy a jövőben csapat szinten is együtt jegyeznek majd bennünket. Az esküvőszervezők nagy része szintén a nem létező véletlenek folytán párokban, társakkal, vagy esküvői szolgáltatós csapatban dolgozik. Andit sodorták a közös, sikeres esküvők felénk, majd télen (ezer éve írnom kellett volna róla) kimondtuk, hogy bővültünk.
Szombaton, amikor ott voltam ismét Vonyarcon, a helyszín kedves értékesítője mondta, hogy az az esküvő óta facebookon figyeli, merre is jár a csapatunk, mit is csinálunk. Meglepődtem ezen. Hogy már ott akkor amikor még nem volt publikus, már valahogy közénk sorolódott Andi.
Keskeny az a mezsgye, melyen az esküvőszervezők járnak. Képviselik a párost, támogatnak bennünket. Valahogy úgy teszik mindezt hónapokon át, hogy mindannyian azt érezzük: értünk vannak.
Mióta jobban ismerem őket, közelről látom a munkájukat, már biztosan tudom, alkalmatlan lennék arra, amit ők csinálnak. Messziről rózsaszín. Közelről mérhetetlen papírmunka, szerződések, egyeztetés számomra sokszor lényegtelen részletekről. Mindezt hozzánk hasonlóan végtelenített munkaidőben.
Mióta jobban ismerem a lányokat, elmondhatom, jobban szeretem is őket. A fotóshoz legközelebb az ő mentalitásuk áll. Érzékenyek, rajonganak a munkájukért, elhivatottak mind a párokkal, mind a szakmájukkal szemben. Keresik egymás társaságát, szakmai rendezvényeik vannak, segítik egymást. Igazi barátokat leltem köztük. Valahogy azokon az esküvőkön, ahol együtt vagyok velük dupla menyasszonyom van, őket is szeretem figyelni ahogyan nézik a sameday slideshow-t. Hiszen ott akkor azokban a képekben az ő energiájuk, munkájuk, tudásuk, tehetségük is benne van.
Érdekes-szerencsés véletlen, hogy sokan közülük hasonló mentalitású férjekkel is rendelkeznek. Ami nagyban bővíti és minőségében javítja a társas érintkezés felületét. 😉
ui.
Kata, ha olvasod ezt a bejegyzést és esetleg ráuntál arra az álomszép fátyolra, bármikor szívesen átveszem. 🙂
Leave a reply