Ha már a karácsonnyal elkéstem, akkor legalább az évzáró bejegyzésem megírom időben. Nem igazán volt kérdőjeles, melyik is lesz az. Az egész évet felölelte ez a kezdeményezés. Az év elején a szolgáltatók szervezése, tavasszal a licit, nyáron az esküvő, ősszel a műtét, majd most decemberben a fotózás.
A tavalyi jótékonysági esküvő támogatottja Benedek még mindig műtét előtt áll. Akkor az utazásra és a 6 hét kint tartózkodásra gyűjtöttünk, a műtétet a tb támogatta volna. Azóta kimondta bíróság is, hogy nem volt jogszerű, hogy a támogatást nem kapta meg, ám azóta változott a rendszer és ha ma igényelnék, ma is elutasítanák, csak most már jogszerűen. Így Benedeknek még folyik a gyűjtés, a pénz több mint fele megvan.
Az idei támogatott gyermek közül Benit már megműtötték, Fefe műtétje még kérdőjeles.
A jótékonysági esküvőben kivételes helyzetben vagyok. Én ismerem meg a családot először és többnyire én maradok az életükben legtovább. Ami azt jelenti, hogy nekem van a legjobb dolgom. Mert van valami közös ezekben a kezdeményezésekben, nem tudsz annyit adni, hogy ne kapj mégis mindig többet, mint amit adsz. Az egyik legcsodálatosabb, hogy ezt már sokaknak nem kell magyarázni. Ahogyan itt a jótékonysági esküvőben sem kellett oly sok kollégának. Már megírtam sokszor, de azt hiszem nem tudom elégszer, hogy az egyik legnagyobb élmény az, ahogyan a szolgáltatói csapat összeáll. Első hívásra megvolt a szolgáltatók nagy része, néhány területen másodikra, majd átfordult oda, hogy már nem hívtunk, csak jöttek a felajánlással.
Sokan sokféle módon vélekednek erről a szakmáról. Ám ez a kezdeményezés egyike azoknak, amely olyan tisztán megmutatja, hogy nem véletlenül vagyunk mi ennyi érzelem környékén. Mert sokkal tisztábban és mélyebben érzünk. Ezért van az, hogy mikor adatik lehetőség ott vagyunk.
Ez a bejegyzés köszönet. Köszönet annak a sok kollégának, akik közül sokan nem is ismerhették meg Beni csodás kis énjét, a családja mindennapi hihetetlen hozzáállását, adtak. Adták tudásuk, anyagi lehetőségük, tehetségük legjobbját. Mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, elismerés, hangzavar nélkül. A licit időszaka az egyetlen, ahol a szolgáltatói kör figyelmet kap. Hiszen az, ami hozza az az évi párosunkat. Utána már csak csendben, szeretettel dolgoznak. A célért, a műtét megvalósulásárét. Nem hiszem, hogy bárkit azért kért volna fel egy menyasszony, mert a jótékonysági esküvőben látta a kollégát dolgozni. Ám azt is tudom, hogy aki ott van ebben a kezdeményezésben, annak ez soha nem célja.
Benit októberben megműtötték Spanyolországban. A fejlesztése most kezdődik igazán, a műtét utáni hetekben nem szabadott terhelni. Egy külső megfigyelőnek lehet, hogy nem lesz olyan látványos, de akik a mindennapi életében benne vannak, az apró mozdulatokban a fejlődést.
Én pedig nem fogom elfelejteni az egyik legkedvesebb emlékemet vele. Az ikrek nem viselik jól a kamerát. Ami teljesen normális 6-7 éves fiúktól. Most amikor már sokadszor láttak, azért más volt, mint első alkalmakkor. Meg hát a műterem egy úgy játszásra tökéletes tér volt nekik. Amikor Benit lefektették az ágyra azt mondta mosolyogva: „csodálatos”.
Mindenkinek ilyen hozzáállás és ennyi mosolyt kívánok a jövő évre, mint amit ettől a kis emberkétől, ettől a családtól láttam, kaptam, kaptunk.
Leave a reply