Évi&Attila – őszintén

Akkor most mesélek egy kicsit megint arról, hogy mennyire tévedhetek én is.
Attila esküvőfotós. Ha lényegretörő akarok lenni, akkor csak annyit írok róla, hogy komoly konkurenciám. Ám számomra a konkurencia egyben kolléga is. Ami felülírja az első tény, bármilyen negatívumát.
🙂
Szerencsére ezzel Attila is így van, mert egy őszi napon felhívott, hogy szeretnének képeket. Idén szeptemberben lesz az esküvőjük és nincsenek közös képeik.
Tetszettek neki az őszi fények. Ahogyan Évi pár képét a facebookon megnéztem, én egyből a telet láttam. Novemberben elkezdtük az ötletelést a ruhákkal kapcsolatban és vártuk a havazást.
Már az első hullámnál csatlakozott Kriszta. Amikor meghallotta, mit tervezgetünk, azonnal közölte, ebből nem marad ki. Magam ismétlem, de csak leírom újra, nagyon feldobott, hogy együtt megyünk. És így jutottunk el először végre ahhoz, hogy egy olyan anyagot álmodjunk, amely tényleg összefésüli a videót és a fényképeket. Nem az én lelkes snittjeim, hanem az ő legjobb tudását az enyémmel. Csúnya nevén fusion, szép neve meg nincs.

Esküvőfotós kollégát fotózni mindig stresszes dolog. Szerintem mindenki pontosan tudja miért.
Azzal, hogy extrém körülmények közé toltuk, a szél vitte a félelmemet. Az ítéletidő, a kellékek és a legnagyobb meglepetés ők. Tolták az adrenalinszintet. Attila nem volt merev, nem volt szerepben. Simán nagyon szerelmes. Ezt látni vele kapcsolatban még erőteljesebb élmény volt. Évi pedig csak ránézésre törékeny. A valóságban egy nagyon vagány lány, aki ezt az időjárást könnyedén vette, mintha tavaszban lennénk.

Kriszta mondta a fotózás után, hogy az ilyen élményeket receptre kellene felírni. Számomra kötődést alakít ki, annyira másként látom őket. Már régen nem konkurencia, még kolléga, de leginkább az én párosom, akik közel engedtek, megosztották velünk szerelmük csodáját.