Hát eljutottam idáig is. Hogy a szezonzáró esküvőmet (nem az utolsó tavalyról, csak a szezonvégi utolsó) elkezdtem feldolgozni.
Ez még igazából nem az esküvő képei, hanem a kimaradt képek. Mindaz, ami nem fért bele az ő anyagukba…
Ha nem lennének a képek, már talán úgy gondolnám, hogy igaz sem volt. Hogy jártam Dél Afrikában.
A zenének nem tudtam ellenállni. Nem rám jellemző, de évente párszor beleszaladok ebbe. Hogy annyira kötöm a zenét egy hangulathoz. Ebben az évben Dél Afrika összefönódott ezzel a zenével. Ahányszor hallom mindig átélem azt a csodát, amit ez az út jelentett nekem.
Nem turisztikai szempontból, hiszen alig láttam valamit az országból.
Hanem az emberi oldalon. Ismét a hitről, amellyel párok felém vannak. Hogy ott van egy menyasszony, aki végignézi a kinti fotósokat (vannak tehetségesek) és mégis felvállalja annak minden kockázatát, hogy engem a fél világon végigutaztat, hogy lefotózhassam az esküvőjét.
Indiai utamhoz hasonló a történet, csak most a földrész más. Afrikából alig láttam valamit, de csodálatos esküvő minden pillanatát élvezhettem.
Így, ha megnézed ezt a slideshow-t ne várj tőle különleges képeket. Természetben szerintem még középszerűt sem alkotok. Ám ezt a blogot leginkább (bár ez hirtelen nézve nem ilyen egyértelmű) a saját emlékeim őrzésére használom, így ennek helye van itt 🙂
3 hozzászólás
szeretem az utazási fotókat,
szeretem a fotóidat,
szóval ebből következik hogy az utazási fotóidat meg imádom 🙂
mondja ezt egy olyan, aki nálam ezerszer jobb utifotókat készít 🙂
hát, én a tieidet jobban szeretem :)))