A hokis bejegyzésnél ennél jobban semmit nem tudnék a másik oldalra rakni.
Tavaly a toszkánai workshopra csodálatos Daalarna ruhákat kaptunk. Így valahogy természetes volt, hogy ott ami ekkora esemény bejelentkezem. A backstage varázsába.
Sok újat nem fogok tudni mondani erről a divatbemutatóról. A háttérben ugyanazt látni, mint a fronton. Hihetetlen szervezettséget, profizmust, iránymutatást, legmagasabb minőséget mindenben.
20 modell és a sminkben, hajban semmi kapkodás. Alakulnak át a lányok.
Az alábbi két a montázsban vannak benne azok a részletek, amit talán ott kint nem lehett érezni. Az anyagok részletekbe menő finomsága, gazdagsága, izgalma. Amikor a főpróbát néztem, akkor egyben látni a ruhákat. Hátul a közeli részletek, a selyem, csikpe, gyöngy is most szó szerint tapintható volt. Tudom, hogy a férfi kollégák is látják a szépet. Ám nekem még örömet is okoz. 🙂
Azért egy kört szaladtam odakint is. Így, hogy láthattam a főpróbát nem voltam olyan írigy a kintiekre. 😉
Ez az egy pillanat volt az, amikor nem bántam volna, ha másik szögben vagyok. De mindent nem akarhatok mindig. Most inkább csak azt várom, hogy ezt a konfettiesőt egy éles fotózáson is visszakaphassam, nézők nélkül, úgy igaziból… Vagy ezeket a ruhákat igazi menyasszonyokon. Vagy ezeket a modelleket természetes fényben sok idővel. 
Leave a reply