Málnalevél&Kati:
Amikor kisebbek voltunk, nem kis felhajtás volt a születésnapunk körül; bulik nem ritkán élő zenekarral, sonkás, pirosaranyos, csemegeubis szendvicsekkel, nagymamánk elmaradhatatlan diótortájával….
…és nem számít, hogy már nem vagyunk olyan kicsik, sokminden megmaradt. Ha a sonkás, pirosaranyos szendvicset olykor fel is váltják újabb gasztroélmények, és élőzenekar is régen volt, a bulik és a diótorta örök, és a cél mindenek felett, hogy közös élményekkel éljük meg az ünnepeket!
Akkortájt – talán a korunkból adódóan is – az volt a cél, hogy az ünnepelt legyen a középpont, körülötte forogjon a világ… de ahogy múltak az évek a cél egyre inkább áttolódott; a mi szülinapunk hétköznap a barátaink számára, tehát adódhat egy jó alkalom, hogy kirántsuk őket a megszokott mókuskerékből, csináljunk valamit együtt, valami különlegeset, szokatlant amire nem mondanak nemet…
…ami igazából az együttléttől más… hiszen mi különleges van abban, hogy sétálunk, beszélgetünk, nevetünk, jókat eszünk, és persze vásárolunk…
kell hozzá némi csiribiri hideg északi szélben, és szakadó esőben…
…de a színek feldobják a szürkeséget…mindig, mindenhol…
és ki látott már hatalmas piros gömböket repülni Bécsben ????
Timi:
A bejegyzéshez csak egy idézettel szeretnék hozzászólni:
Akik megélik az élet csodáját, csupán egyetlen ponton különböznek azoktól, akik nem: a szokásaikban. A vonzás törvényének használata életformájukká vált, így bárhová is mennek, bármihez is nyúlnak, csoda terem. Ők azok, akik folyamatosan – és nem csupán kivételes esetekben – támaszkodnak a bennük levő erőre. […]
Rhonda Byrne
Leave a reply