Nem láttam őket az esküvő előtt. A külföldön élő pároknál előfordul, hogy szinte csak az esküvő előtti héten ismerkedünk meg. De azért megismerkedünk, nem a készülődésen zuhanjak rájuk.
Adrienn és Attila programja olyan sűrű volt és az esküvőt messze Budapesttől szervezték, hogy nem jött össze az a megismerkedős találkozó. Így utólag visszagondolva azt hiszem, engem sokkal jobban zavart, mint őket. Az az első találkozón kialakul egy kép, hogy milyen súlya, helye van a fotózásnak, milyen képeket szeretne a páros. A riport részeknél maximum a csoportképeknél van beépítve változó, de a páros fotózást a páros határozza meg. Azt, hogy mennyi időt szánnak rá, milyen helyszínekre megyünk.
Velük nem voltunk egyszerű képletbe. Esküvő előtt csúcsfényeknél vagyunk. A zöldben a párosra hullú fény foltos, a tűző napon nem szép dolgokat rajzol a bőrön.
Egy furcsa kép elmeséli azt, hogy ez a menyasszony mire is volt képes szinte ismeretlenül. Ha megnézitek, micsoda csúnya tájba mondtam, hogy bele kellene sétálni. Ott egy nem fotós szem nem lát semmit. Csak egy szúrós, koszos tarlót, ahol semmi nincs.
Adrienn nem is kérdezett vissza, a szemöldökét nem vonta fel. Felkapta a szoknyáját és besétált.
Esküvő előtt vagyunk, nem kicsit lettünk koszosak. Én hagyján, de a menyasszony cipője és harisnyája sem úszta meg. Ám a páros fotóikból nekem ezek lettek a kedvenc képeim. 🙂
Ehhez képest, mikor ott áltuk elbizonytalanodva egy nem kis kapaszkodó előtt, hogy a kilátóhoz felmásszunk-e, a dilemma csak nekünk létezett, Adrienn simán elindult felfelé. Ezt sem hiába tettük, abba a faszerkezetben voltak a fények, a vonalak, amelyek mentén már én is biztosabban fotózhattam.
Attila szakács. Számára az, hogy a szolgáltatók jól érzik-e magukat az esküvőjén fontos volt. Valahogy kialakul az évek során az, hogy mi akik a háttérben dolgozunk megtanuljuk tisztelni egymást. Tudjuk mit jelent, hogy nincs hétvége, hogy rendszertelen munkaórák vannak, éjszakázunk, vagy hajnalozunk, mikor mire van szükség. Aznap lelkemre kötötte, hogy az aznapi slideshowjukba rakjam be ezt a képet. És én elfelejtettem. A véglegesben nem hiszem, hogy helye lenne, de itt a blogban itt így pótlom. Köszönöm, hogy fontos volt neki…
A slideshowhoz pedig még egy gondolat. Pont ugyanúgy esküvőztek, ahogy fotóztunk teljes energiával. Sokat ettünk, sokat ittunk és rengeteget táncoltunk (a fiúk a csillárt is lerúgták :)). A bulihangulat a zeneválasztáson lehet, hogy nem látszik, de ezt az előadót Adrienn találta és nekem is nagyon tetszik.
Visszagondolva az esküvőre, ők az a ritka kivétel, amikor azt mondom, ha személyesen ismerem őket, akkor sem lett volna más velük. Maximális bizalmat adtak csak a képeimet ismerve. 🙂
Leave a reply