Ez egy kicsit meredek bejegyzés lesz, hipochonderek ne olvassák tovább.
Aki rózsaszín esküvői világra vágyik, az nézzen be pár nap múlva a blogra, mikor azt folytatom az esküvői történeteket. 😉
Hétfő délután, egy óra. Egy műtét végénél vagyunk, mikor múlik a stressz nyomása eszmélek rá, tulajdonképpen ugyanabban a világban dolgozunk.
A doktor úr és én.
A szívek ügyeit kezeljük.
Egy véleményen vagyunk. Csodálatos szerv. Még ha mást is csodálunk benne.
Bár az ő elmélete igazabb, mely szerint az, amit mi a szívnek tulajdonítunk, azt tehetnénk bármi más szervre. Nem írom le, neki mi volt a tüdő előtti javaslata. 🙂
Az a rengeteg érzés melyek mellé kis epizódokra odaszegődöm mégis valahogy rendre a szívhez kanyarodnak.
Mennyi motívumban jelenik meg.
Mennyi idézetben.
Mennyi kimondott, eltűnő gondolatban.
Még a mozdulatainkban is utalunk rá, hogy mi is lakozik ott.
Műtő. Ott áll a racionális orvos kontrollálva mindent. Fekszik a beteg kapaszkodva képekbe, melyek elviszik onnan legalább pillanatokra csökkentve a kiszolgáltatottságát. Próbálok előszedni dolgokat az emlékeimből, melyek kedvesek az éppen gyötrésre fogott szívemnek.
Van az úgy, hogy az idő múlása megváltás. Itt az. Én aki fékezem itt sokszoros energiával szerettem volna előre tolni. Most hogy visszaállt a normál ritmus igyekszem zárni.
Megint tanultam új dolgokat.
Mások nem járkálnak 20 évig műthető ritmuszavarral.
Mindenki gyógyszert szed itt rajtam kívül.
Teljesen mindegy hogy régen mennyit voltam kórházban, totál elszoktam tőle, a frászt hozza rám.
Azt hittem adrenalin függő vagyok, de ha nem megy át az agyamon, köszönöm szépen nem kérek belőle.
Nem hittem, hogy ilyen még lesz valaha, de találtam egy olyan helyet, ahol megint én vagyok a legfiatalabb. 😀
20 éve volt az életem része a szívritmuszavar, az utóbbi egy-két évben nem kevés nehézséget okozva.
És nincs tovább. Jól vagyok. Nincs többé pulzus az egekben, vérnyomás a másik végleten. Nincs bizonytalanság. Még hihetetlen.
Csak simán olyan lettem újra, mint bárki más. 🙂
Ez a bejegyzés épp egy héttel a történés után kerül fel. Így senki ne érezzen kényszert, hogy meg kell bizonyosodjon, jól vagyok-e. Ugyanis hétvégét egy esküvőben töltöttem már, minden gond nélkül végigcsinálva azt. 🙂
És mint mindennek ennek a próbának is egy csomó abszolút pozitív oldala is van.
Eljönnek a csajok látogatni:
Szilvi olyan csokrot hozott nekem, ami egy hét után is gyönyörű:
Anyukám a kedvenc sütimet süti:
A lemmingeket (kér valaki egyet közülük?) lehozza a lányom játszani nekem:
Az átlag embereket egész jó hatásfokkal lehet a sztorimmal, meg a rémesen kinéző vénáimmal a kezemen sokkolni. :)))
A hétvégi doktornő menyasszony&doktor úr vőlegény párosom pedig nem aggódta túl magát rajtam. 🙂
Leave a reply