A földet körberepülni az egyenlítőnél 24 901.55 mérföld.
Az én 5 állomásomra 24663 mérföld volt. Tehát ennyiből ha csak egy kicsit is a pólusokhoz közelebb teszem ezt az utat, bőven körberepülhettem volna a világot.
A legszürreálisabb pillanat az volt, mikor már a sokadik fel leszállásnál egyszer csak Amszterdam repterén voltam, Bolognába menet. Nem, nem logikus megálló Budapest-Bologna vonalon. Nem éreztem akkor sem, hogy elég lenne. Vagy hogy már végem van ettől a sok bőröndtől, mérföldtől, beszálló kártyákból.
Pont tegnap mondta a fiam, hogy számára az utazás nincs az álmai listáján.
Én pedig mikor utazom, azt érzem, hogy igen, kerek a világ. Amikor sokat utazom, még itthon is jobban szeretek. Azt érzem olyankor, hogy mindenből a legjobbat kapom.
Isztanbul után egyből Jeruzsálembe vitt az utam. Egy Bar Mitzva-t fotóztam a siratófalnál. Igen, ahova bizonyos részekre nők nem mehetnek be. Meg lehetett oldani, hiszen egészen közel székekre felállva jól lehetett látni, fotózni.
Minél több két kultúra között az eltérés, annál nagyobb élmény fotózni benne. Szinte minden vonzza a szemet. Minden érdekes.
Jeruzsálem maga a tapintható történelem. A falak között oly különböző vallások kényszerű együttélése a harmónia és a feszültség vegyes együttlétében.
Amikor családok életébe lépek bele, mindig más. Nem turista vagyok, hanem utazó. Olyan helyre kirándultunk, ahová sosem mentünk volna. Olyan étterembe mentünk, ahova a helyiek járnak csak. Ezek a kedvenc részeim.
Ez volt Istanbul és Jeruzsálem között a legnagyobb különbség. Sokkal mélyebbre jutottunk Jeruzsálemben.
És persze barátokkal együtt lenni újra is jó volt nagyon. Azt is szerettem, hogy olyan meleg volt november végén, hogy amikor fotóztam a siratófalnál folyt a hátamon a víz. Most így egy hidegnek tűnő március elején néha mikor ránézek a telefonomra és látom, hogy ott megint húsz fok fölött van a hőmérsékelet, hát visszamennék a kövek közé. 🙂
Ami az én esetemben sosem kizárt. 😉
Leave a reply