31 nap egy oldalról nézve

Mivel az elmúlt hetek legnagyobb kihagyása van a blogomon, ezért most sok mindent összesűrítek egyben. Ésszerűbb lenne hetente pici dolgokat megírni, de most nem ezek a hetek zajlanak…

Az internet tele van mindenféle motivációs beszédekkel. Amelyek sokszor tele vannak nagyon jó dolgokkal.
Az egyik arról szólt, hogyha tudatosan a jó dolgokra figyelünk, az visszahat az egész énünkre, a teljesítményünkre, a hangulatunkra, az énképünkre. Mindent pozitívan befolyásol. Gyakorlatilag az egész személyiséget át lehet formálni, hozzáállásunkat, energiánkat újraépíteni.
Megpróbálom kicsiben.
Egy bejegyzés, amelyből kihagyok minden rosszat.
Összeszedem egy hónapon át a jó dolgokat.
Nem súlyozok, a teljesség igénye nélkül teszem.
Leírok sok mindent, ami egy napon hatott rám, ami boldog pillanatokat adott nekem, kis és nagy dolgokat, mindent ami mosolyra fakasztott. 🙂

május 15. 

Pető Intézet kora reggel. Megismernek a gyerekek. Mosolyognak rám. A büfés tud dobolni. Táncolnak a lányok, szülők, mindenki mosolyog.
A kocsihoz futva az esőben lefotózok egy fiatal párt akik szülni mennek a klinikára.
A délutánban Judit glamourja. Huhhhh. Ismertem már évek óta. Egy oldalát. Amivel most találkoztam varázslatos volt. Igazi nő, ahogyan kevesen látják. Szééép.

május 16.

Ébredés után még egy órán át nem másztam ki az ágyból.
Tiana bátrabb a fogorvosnál mint én. Mind a 4 bölcsességfoga a múlté már. 

május 17. szombat

Ez könnyű lesz.
Süt a nap. 
Minden szép. A ruha, a dekoráció, a felhők. És mindent átjárnak az érzelmek. A szülők szeretete, a barátok öröme, a páros tiszta vonzalma.
Hónapok óta nem látott kedves kollégák. Gergő humora, Zsu odafigyelése.
Éjjeli beszélgetés az örömanyával hosszan a töltött káposzta mellett.
Egy nagyon ügyes kolléga, Zoli energiája egész napon át mellettem.
És amikor Móni elénekelte nekem azt a nagy kedvencet, amit csak kevesen énekelnek úgy, mint ő. És nekem énekelt. Emlékezett rá, hogy ezt szeretem tőle legjobban. A hangja betöltötte a teret, én meg csak álltam, néztem a sok embert, ahogyan átölelik egymást.
Készen lett a Pető Happy videó. Éjjel kettőkor Kerekegyházán a teraszon nézni hazaindulás előtt korona a napra.

május 18.

A szomszéd Péter átjön, sütögetnek a fiúk. Egyik sem morog, hogy már sokadszor nincs vasárnapi ebéd.

május 19.

Százágra süt a nap, meleg van.
Rebeka fiatal, a nő és a gyerek határán billent át egyikből a másikba. Hol egy kislány mosolyát látom, hol egy nő szemeibe nézek bele. Ritkán jön ez a korosztály felém. A szépsége hamvas, a lelke könnyű, vele lenni jó.

május 20.

Leadtam végre az ekg monitort. Nincs több ezt még meg kell csinálni, de nem akarom. Nincs éles sípoló hang, egy régi teher utolsó szála szakad el, véglegesen, mostantól szívbajban nem patkolhatok el. 😉
Amikor hetek óta vár egy fotózás, amit nem tudod, hogyan oldasz meg, le tudod-e fotózni benne azt, amit várnak tőled, nincs hova halogatni, eljön. Nincs tapasztalatod benne, nincsenek képek a fejedben, csak kérdőjelek. Ebből lett 3 óra beszélgetés, sétálgatás, fotóztam is valamit. De valahogy átment az egész egy baráti napsütéses, hamburgeres estébe Csepelen.

május 21.

Számítógép előtt egész nap, ilyenkor azért nagyítóval kell keresni nekem a morzsákat. Haladok, ez jó, de azért a boldogság nem jár át. Fényezhetném, de minek? Ez van.

május 22.

Első találkozó egy nagyon nyugis menyasszonnyal. Esküvő egy hónap múlva. A fiatalok, a huszas évek energiája csodálatos.
Este színház. Régen voltam színházban, türelmetlen vagyok, sok benne a kötöttség számomra. Régen voltam olyan darabon, amibe úgy mint ebbe, bele tudtam merülni.
Egy hatalmas horteniza érkezett haza este a férjemmel. Szombatról az örömanya, Erika küldte nekem. A virágot nem lehet megunni. Az esküvő színével összhangban, hogy emlékezzek rájuk, akármikor ránézek. Ha elnyílik, elültetjük. Talán ez újra visszajön még egyszer ebben a pompában.

május 23.

Reggel arra kelni, hogy a Pető Intézet Happy klippje 5000 feletti nézettségen egy nap alatt, nagyon jó. Rengetegen megosztják, mindenkit mosolyra fakaszt, van akit még sírásra is. 
Pici esküvő hatalmas energiákkal, nagy egyéniségekkel, különleges összekapcsolódásokkal. A készülődésben dunakavics és csokis mogyoró vár, külön nekem bekészítve.
Páros fotózás új helyszínen. Tériszonyosok (én is) előnyben, iszonyú magasra egy rozoga falépcsőn fel. Adrenalin szőkőárban, megcsináltuk. Megérte.
Pető Happy nézettség 20 000(!) felett.
Hatalmas adag sütivel jövök el. A menyasszony, Anita külön megkérdezte zseniális cukrászunktól, Józsitól mit is szeretek. Csokoládét ettem, kaptam, a családom is boldog lehet tőle másnap.
Eszti, aki hamarosan jelen lesz a honlapomon tökéletes társ volt ebben az esküvőben. Nem nekem kell adatot menteni éjjel.

május 24.

Sokszor előfordul, hogy egy esküvő, melyre úgy készülünk, hogy az év bulija vár, aztán másként alakulnak a dolgok. Itt csak kicsit lett másként, olyan buliban találtuk magunkat, amit mostanra hosszú pályafutásom során még nem láttam. Részletezhetném, mitől volt magával ragadó. Egy dolgot írok csak. A menyasszonytortára ha mi nem kérdezünk rá, akkor éjjel kettőkor sem hozzák ki. Nehéz leírni milyen a zene és tánc ilyen szintű energiájában állni, azt megörökíteni. Órákon át tartó vibrálás.

május 25. 

Az a bizonyos csendes vasárnapok. Főzéssel, adatmentéssel, válogatással. 

május 26.

A Balaton partján a szélben áll a vőlegény és gitározik, énekel. Csendesedik a vihar, melegszik vissza az idő, egyre több szépséges emlékem van. A végén nézni a menyasszonyt, ahogy elsírja magát miközben neki énekel a vőlegény. Az ilyen fotózásoknál nem kérdés, hogy a legjobb helyen vagyok. Igen, a kamera mögött kimaradok sok mindenből. Ám mégis részese vagyok, mert a képekben melyek megőrzik azt, ott lehetek. Alig várom, hogy egyszer én is visszanézhessem majd.

május 27.

A vőlegényköszöntő dalt kirakjuk a netre, mostanra majdnem kétezren nézték meg. 24 óra alatt. Nincs benne semmi általam hozzáadott, egy kamera, állvány a kocsiban. Benne van a humor, az eredetiség, a mondanivaló tiszta ereje. Én is megnéztem már vagy ötször, mindig mosolyognom kell tőle.
A róluk tegnap készített egyik fotó is az eddigi legnépszerűbb fb kép lett. Miért öröm ez? Mert tudom, hogy ez nekik is az. 
Pont mint a Pető Happy. Ami lassan az 50 000-es nézettséghez közelít.

május 28.

Nem vagyok csajos csaj, a fodrász és társai nem örömforrás számomra. De az apropója most igen, holnap utazunk. Az utazás öröme már a megelőző napban benne van.

május 29.

Két óra éjszakai alvás után kapni még kettőt délelőtt váratlanul: boldogság.
Ülünk a napon, a folyóparton a Trout Innben, Tiana eteti a kacsákat, előttem a menyasszony gyönyörű, finom amit hoznak, ismerkedünk…
Hatalmas eső után sodró 6 órás fotózás egy olyan párral, akik otthon vannak Oxfordban, akik imádják a kamerát, akik örömmel mennek vissza első randijuk helyszínére. Nekem vizuális kánaán van, a lányomnak Harry Potter varázslatos világában egy hatalmas séta. Megkezdődött az év egyik legintenzívebb hete és isteni felütéssel.

május 30. 

Ebéd a páros egyetemi éveik alatti törzshelyén, kínai a legjavából. Sétálunk, könyvesboltba megyünk, megvesszük a jövő évi izgalmas báli ruháját Tianának. 

május 31. 

Reggeli az emeletes busz tetején az első sorban. Kamasszal a radírboltban. Egyetemisták éneke az utcán. Frissen sütött még meleg cookie a helyi piacról. Este vacsora az egyik orpintoni pubban Krisztával és Levivel. Megvan az előnye, ha az ember kollégái a barátai is. Nagy séta a kisvárosban.

június 1. 

A menyasszony csupa mosoly. A kutyájuk cuki. A cipője szépséges, ahogyan a ruhája is tökéletes. Megjön az emeletes nyitott piros busz értünk, egy óra buszozás a templomba. A görög szertartás az egyik kedvencem. Amikor rossz helyre léptünk, a pap szinte kedvesen, viccesen szólt ránk. Dórit is imádja a kamera. Az angol beszédek nagyon viccesek, Petrost még elhallgattam volna egy darabig. A tolmácsunk pedig igen egyedien szűrte meg a tartalmat. Aki mindkét nyelvet beszélte, az nagyon jól szórakozhatott. A vacsora remek, az esküvő minden eleme szép, kompromisszumok nélkül.

június 2.

Irány London, városnéző séta. A nagy klasszikusokat sok év után újra látni jó. Megjön a párosunk, Dórin nem látszik, hogy hajnalban feküdt. Csoda. 🙂
5 órán át fotóztunk, táncoltunk, felmászott korlátra, dobáltunk csokrot a hídról, ettünk, ittunk. Valamit ki kellene találni arra, hogy a gépemből utómunkázva essenek ki a képek. Alig várom már én is, hogy valamikor leülhessek megcsinálni. Éjszakai buszos városnézés hulla fáradtan. 

június 3. 

Annak is lehet örülni, hogy jól megy egy idegen helyen az autó-vonat-séta-busz-autó közlekedés. 8-kor indultunk, 5-kor érkeztünk meg, pár perces pihenővel. Ahogy megálltam a walesi tengerparton, nem volt kérdés, mindegy hány órát aludtunk, hányat utaztunk, jól tettük. Whitesand beach sziklái, homokja, hullámai, szörfösei, kagylói, kutyája, simogató napsütésben Dórival és Mátéval. A városkában megbújó középkori katedrális grandiózus hangulatában ülni egy padon. Vissza kellene menni…

június 4.

Reggeli délben Tenbyben, egy helyi pubban. Séta egy újabb sziklás partra, ez alkalommal színes kis házacskák között. Nem tudtam nemet mondani a plüss macira egy 15 éves lánynak. Értem, hogy emlékezni akar, akármikor ránéz.

június 5.

Most még képeket válogatni is jól esik. Rengeteg, de mindet jó nézni. Van abban valami fura, hogy egy nappal repülés után légikatasztrófás filmet néz az ember editálás közben. A film jó volt én pedig legközelebb is szívesen repülök. 

június 6.

Máris egy jó kis esküvő. Alig pár nap után újratalálkozni Oxford párjával nagyon érdekes. Annyira Angliához kötöm őket. Nekem tiszta idegenek itthon. Az esküvőben ott egy kedves régi páros, ajándékba kapok tőlük cuki fülbevalókat. Van abban valami nagyon furcsa egymás mellett létezés, hogy azok, akik fizetnek a fotózásért utána ajándékot adnak nekem. Megtörténik időnként, minden alkalommal azt érzem, ez bőven több mint amit megérdemlek. Hiszen a képek felett érzet örömük nekem már ajándék.
Ebben az esküvőben először dolgoztam együtt olyan kollégával, akit már évek óta ismertem, de valahogy nem metszettük egymást. Úgy együtt dolgozni, hogy minden történésben segítitek egymást élmény. Az, hogy a párossal régi egyetemi barátok, ad az egész esküvőnek egy bensőséges hangulatot. A kinti együttlét miatt, a mi metszetünk is nagyobb volt. Éjjel a sameday slideshowra eljött a lányom. Nézni azt, ahogyan a párosom örült nekik, a büszkeség legjobb fajtája. 

június 7.

Ez a hétvége az Angliában élő párosok hétvégéje. Velük egy áprilisi remek délután, szép képek, lángosozás köt össze. Sosem gondoltam volna, hogy Korda Gyuri bácsinak ilyen energiája van. Humora, hangja, tánca, a vőlegény tiszta rajongása, a meglepetés erejében engem is meglepett. Az esküvőben ismét egy régi páros mosolyog rám. Bár még csak tavalyi évjárat, a pocaklakó hamarosan érkezik, ragyognak.

június 8. 

A Pünkösd egy furcsa ünnep. Minden évben megnézem, mit ünneplünk. Aztán elfelejtem. De szeretjük ezt az ünnepet, kapunk egy hétfőt is vele. Nekem anyum főztjét, kanasztát jelent a gyerekekkel. A vadkerti fagyit.

június 9.

Kialudtam magam. Süt a nap. Anyum ma is főz. Más azt mondhatja az élet apró örömei. Ám ha ezeket ritkán mérik, ebben az együttállásban pedig egy kezemre ráfér hányszor, nos nem összeadódnak, hanem szorzódnak.

június 10.

Olivér meglepetése. Úgy fotózni a sétájukat, hogy barátnője ne vegye észre. Ezt már meg is írtam a blogomon. 2 órán át szaladni, fotózni, rettegni, hogy észrevesznek jó móka volt. Egyszer.