3 éve egy esküvőn ismertem meg. Zűrös kamasz volt. Csodaszép, de zűrös.
Most egy teljesen más lányt ismertem meg.
Ezek a babaszerű vonások alatt egy nagyon érdekes lélek rejtőzik. Még mindig gyermeki, ám nagyon gyorsan érik. Tudatosodik. Árnyalódik. Felnőtt, felelősségteljes lett.
Pont ma mondtam egy kisgyerekes barátunknak, hogy ahogy a gyerekek nőnek döbbenetes mekkorát változnak a problémák, melyeket kezelnünk kell. Hol vannak a kamaszaink attól, hogy vajon mi fáj neki, miért sír. Jönnek a kérdések, merre van az útjuk, milyen értékek mentén mozognak, a barátságokat, szerelmeket próbálnak kezelni.
Már jól látják a szüleiket, ám a saját életük egy ködbe burkolózik, az útjaikat keresik.
Ez a lány is az útkeresés időszakában van.
Készültek róla szépséges képek. Vele úgy éreztem, ez az egy óra nem volt elég, hogy jól lefotózzam. Nem jutnak a képek túl a szinte rajzolt vonásain.
Talán egyszer még úgy hozza az élet, hogy hosszabb időre egymás mellé sodródunk és akkor majd addig megyek, míg a lelke mélyéig lefotózom. 🙂
Leave a reply